Az I-tele nevű hírtelevízióban egy hiba miatt kerültek adásba pornójelenetek, amikor Lars von Trier Nimfomániás című filmjének berlini vetítéséről beszélt egy újságíró, és aláfestésként leadták a szexjelenetekkel teli film trailerét. A baj csak az, hogy a filmnek két trailere van. Egy „szoft”, finomra hangolt verzió, és egy „hardcore”, csak felnőtteknek szóló verzió, amelyben kemény pornójelenetek is láthatóak – egyebek mellett egy közeli felvétel orális szexről. A hírtévében egy utóbbi ment le – írta a The Local francia kiadása.
A tévécsatorna azonnal elnézést kért a délutáni pornóért, közölve, hogy az egy hiba miatt került a képernyőre.
A The Local megemlítette, hogy a szexjelenetek nappali bemutatását törvény tiltja, azokat csak külön engedéllyel, és akkor is csak éjszaka adhatnak le a televíziók. A hírtévé büntetéséről a francia médiahatóság dönthet, de ők csak akkor léphetnek az ügyben, ha egy néző panasszal fordul hozzájuk. A The Local kérdésére a hatóság csak annyit mondott, megnézik érkezett-e panasz, de utána nem jelentkeztek.
Bár ez nem az, Trier már állított elő pornót
Hangsúlyozni kell, a Nimfomániás nem pornó, hisz nem öncélú szexjelenetek láthatóak benne, hanem nagyon is megvan az értelmük – itt és itt bővebben kifejtjük, miért.
De csinált a dán rendező pornót karrierje során. Korai filmjei átütő sikereket arattak (Európa, Hullámtörés, Idióták, Táncos a sötétben), s 1995-ben létrejött a Dogma 95 egyesülés. Ez egy kiáltvány formáját öltötte: a dogmás rendezők vállalták, hogy filmjeikben nem használnak öncélúan erőszakos képeket, nem játszanak zenét a képsorok alá, a lehető legkevésbé manipulálják a nézőket, valamiféle tisztaságeszményt akartak elérni. Az első Dogma-film (bár mindig nagy vita tárgya volt, melyik film mennyire tisztán Dogma-film) Vinterberg Születésnapja rögtön hatalmas sikert aratott. Lars von Trier filmgyártó vállalata, a Zentropa pedig komoly filmgyártó cégként a filmtörténetben először állított elő elsősorban szexuális jellege miatt létező filmet – a bonyolult megfogalmazás a pornó szó használatát akarja elkerülni, hisz ezek a filmek alapvetően történetalapúak voltak, nőknek készültek, tehát nem mondható, hogy a szexualitás öncélú ábrázolása és a nők kizsákmányolása céljával jöttek volna létre, ahogy egy pornófilmtől ez „elvárható volna”. A filmek sikeresek voltak, sőt 2006-ban épp két ilyen film miatt legalizálták a pornót Norvégiában.
