A szeles vidéken fekvő észak-iráni falu, Nasztifán felett álló szélmalmok jó eséllyel a világ legidősebb, ma is működő malmai, hiszen a tájat egykor elborító, első látásra furcsának tűnő formájú gépeket a VI.-X. században építették ilyenre, mégpedig könnyen hozzáférhető anyagokból: agyagból, fából és szalmából.
A gépekből már csak kevés működik, az azokra vigyázók száma pedig évről évre csökken. A meglepően jó állapotúnak tűnő nesztifániak karbantartásához például már csak egyetlen idős férfi, Mohamed Etebari ért, aki azonban még nem találta meg utódját, hiszen egyetlen falubeli sem érdeklődik az évszázadok óta nélkülözhetetlen eszközök iránt. Ez részben érthető is, mivel nyilvánvalóan jóval egyszerűbb módszerek is léteznek az örlésre, sőt, a környékbeliek akár az első boltból is megszerezhetik a nagy üzemekből tonnaszámra ontott lisztet.
A húsz méter magasra törő malmok mindegyike nyolc kamrát rejt – ezekben hat lapát lapul, melyeket az akár óránként százhúsz kilométeres sebességgel zúgó szél késztet mozgásra, ez pedig lassan beindítja a malomkerekeket is.
A hagyomány így könnyen véget érhet, pedig
– mondta el Etebari a National Geographicnak, akik iráni útifilmjeik egyikében mutatták be ezeket a faék egyszerűségű, de lenyűgöző gépeket.
A gépek egyébként 2002 óta védelem alatt állnak, így megőrzésükre az iráni kormány jó eséllyel elegendő figyelmet fordít majd akkor is, ha azok nem működnek majd rendszeresen.
