Mit jelent a karácsony a társadalmunk számára?
Társadalmunkban szinte teljesen lehetetlenné vált, hogy valaki ne vegye észre a karácsonyt vagy, hogy megfeledkezzen róla. A gazdaság számára az ünnepnapok óriási üzletet jelentenek, a hívők számára fontos egyházi ünnepet, a nosztalgiázók számára pedig a gyermekkor emlékeit. Sokak számára ez az ünnep becses rituálék ismétlődését és a családi együttlétet jelenti. Néhányan alkalmasint pragmatikusan is megközelíthetik: „Az emberek többsége azért ünnepli a karácsonyt, mivel az emberek többsége megünnepli a karácsonyt”, írta Tucholsky (1890-1935).
Mi az oka annak, hogy a karácsony jelentése az idők során alig változott, habár társadalmunk nagyon is változóban van?
A karácsony maihoz hasonló formában történő ünneplése egy évszázados hagyományból következik. A hagyomány mögött rejlő eredeti jelentés – Krisztus születése – nem változik, és így fennmaradtak az ünnep elemei is. Az elmúlt években viszont számos országban megváltozott a konkrét megvalósítás, mint például az ajándékozás növekvő jelentősége, vagy – a fiatalabb generációknál – a bulizás vagy a klubok látogatása a családi ünnepet követően.
Miért kerülnek sokan nyomás alá a karácsonyt megelőző időszakban?
Röviden összefoglalva akkor jelentkezik stressz, ha a személy az adott helyzetet akként értékeli, hogy az illető a vele szemben támasztott követelményekkel nem vagy esetleg nem fog tudni megbirkózni. A negatívan érzékelt stressz nem csupán egyfajta pszichológiai érzet, hanem fiziológiai reakciókkal is jár – mint például a szívverés emelkedése –, amelyek rövidtávon felkészítik a szervezetet a nehéz feladatokra, hosszabb távon ugyanakkor hátrányosak lehetnek az egészségre.
A karácsonyt megelőző időszak a karácsonyi ünnepekre történő készülődés mellett gyakran egyéb követelményekkel is jár az év folyamán: sokakra vár munkaigényes éves zárás a munkahelyükön, feladatokat és projekteket kell lezárni. Mások további célokat állítanak fel maguknak a személyes mérlegük számára. Azoknak, akik karácsonykor vagy azt követően elutaznak, ezek megtervezésére is gondolniuk kell. Az év más időpontjaival összehasonlítva tehát a karácsonyt megelőző időszak gyakran különféle határidőktől terhes.
Mi az oka annak, hogy sokan magukat stresszelik karácsony előtt?
Sokan igen komoly elvárásokat fogalmaznak meg a karácsonyi ünnepek kapcsán, és készek rá, hogy ennek megfelelően sokat fektessenek az előkészületekbe, annak érdekében, hogy a nézetük szerint minden sikerüljön. Ezért nem meglepő a Nielsen által készített kutatás eredménye: a megkérdezettek kerek 45%-a éppen az előkészületeket jelöli meg a leginkább stresszes időszakként. Ebből ezenkívül néhány fordított összefüggésre is lehet következtetni: minél több pénzt vagy erőforrást fektetnek az előkészületekbe, annál magasabbak lesznek az elvárások. Az elvárások ugyanakkor általában nem csupán a siker formális aspektusaira vonatkoznak, mint például, hogy sikerüljön az étel, sikerüljön időben megvenni és becsomagolni az ajándékokat, vagy, hogy sikerüljön szép fenyőfát venni és azt szépen feldíszíteni – vagyis alapvetően a karácsonyi ünnep tervezhető elemeire. Az elvárások gyakran elvárt érzelmekre, mint például a boldogságra vonatkoznak.
És ebben rejlik az óriási probléma: a valódi érzelmeket nem lehet kikényszeríteni. Nem keletkeznek parancsszóra, épp ellenkezőleg, a kényszer az ellenkezőjét eredményezheti. Az érzelmek spontán maradnak, a legkomolyabb előkészületekkel sem lehet érzések keletkezését kikényszeríteni. Az évek során ráadásul nőnek a saját elképzelések és igények. Röviden összefoglalva tehát azt lehet mondani, hogy a stressz mindenesetre jelentősen ronthatja a jó közérzetet a karácsonyt megelőző időszakban.
Hogyan lehet elérni, hogy az ember kevésbé helyezze magát nyomás alá és kevésbé stresszelje magát?
A stresszérzet három aspektust figyelembe véve csökkenthető:
- Az ember csökkenti az igényeket, azaz például a sikeres karácsonyi ünneppel kapcsolatos elvárásokat olyan mértékűre állítja be, amelyekkel reálisan meg tud birkózni. Vagyis: legyen egyszerű vacsora a tervezett három fogásos menü helyett.
- A feladatok elvégzésére rendelkezésre álló erőforrások javítása. Azaz: növelni kell az előkészületekre fordítandó időkeretet (pl. szabadságot veszünk ki az előkészületek érdekében), vagy korábban hozzá kell fogni az előkészületekhez. A helyzet kezelése ugyanakkor az összes érintett társadalmi támogatásával megkönnyíthető, például azzal, hogy időben megbeszéljük a munkamegosztást. Ezáltal lehetséges volna, hogy a járulékosan szükséges munkát és időt, amelyet a Nielsen kutatása szerint az előkészületek mögött rögtön a második legnagyobb stressz-tényezőként említenek, könnyebbé tegyék, illetve felosszák.
- A stresszkiváltó esemény saját értelmezésének megváltoztatása: melynek során az ember azt az esetet, hogy a követelményeket végül is nem fogja tudni teljesíteni, kihívásként értelmezi, hogy maga fölé nőhessen. A kutatás azt mutatja, hogy azok, akiknek ez utóbbi sikerül, nagyobb megterheléssel is megbirkóznak, mint mások. A felmérésben ennek megfelelően látható, hogy a „család kielégítése/nem szabad hibázni“ aspektus relatíve magas fontossággal bír az egyes országokban.
A teherként érzékelt követelmény esetében fontosnak, illetve az elégedettség tekintetében fordítottan érvényesnek tűnik az, vajon az ember a dologhoz a saját döntéseivel hozzájárulhat-e, és hogy a célokat, és ugyanakkor a folyamatokat illetően van-e lehetősége a beleszólásra. Tehermentesítő módon hathat tehát a karácsonyi ünnepre vonatkozóan, ha nem határoznak meg kívülről előírásokat, vagy csak kevés van belőlük.
Mi az oka annak, hogy ilyen magasak a karácsonnyal kapcsolatos elvárásaink?
Gyermekkorukban sokan szereznek igen jó tapasztalatokat a karácsonnyal kapcsolatban. Irodalmi művek, regények, költemények, valamint a filmek is általában pozitív élményeket és a karácsony idealizálását mutatják.
Magunk is ismerjük ezt a „privát beszámolókból”: ritkán, és ha egyáltalán, akkor is csak nagyon bizalmas barátok esetében hallunk arról, ha egy karácsonyt nem szépként érzékeltek. Gyakran keletkezik tehát még az a benyomás is, hogy mindenki másnak mindig szép karácsonya van. Nem lehet tehát különösképpen csodálkozni, hogy a karácsonnyal kapcsolatos elvárások igen magasak.
Mi az oka annak, hogy sokan éppen karácsonykor követik a hagyományokat és a szokásokat, habár tulajdonképpen szívesebben ünnepelnének másként?
„Másként ünnepelni“ ebben a kutatásban sok ember számára azt jelenti, hogy valami rendkívülit, ugyanakkor mindazonáltal valami „különöset“ csináljon, mint például, hogy elutazzon egy különleges helyre vagy nyaralni menjen.
És egy új hely, új környezet valóban alkalmas feltétel ahhoz, hogy változtassunk a megszokott dolgokon vagy a hagyományokon. Alkalmasint ezt nem mindenki engedheti meg magának. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a változtatás iránti vágy gyakran mégsem kerül megvalósításra. Ugyanakkor bizonyos szerepet játszhat a társadalmi nyomás, illetve az olyanokkal szembeni felelősség is, akik nem akarnak, vagy nem tudnak elutazni.
Mi az oka annak, hogy a karácsonyi előkészületek nagy része még mindig a nők kezében van?
A karácsonyi előkészületekkel kapcsolatos számos dolog szorosan kapcsolódik a háztartási feladatokhoz. Az elemzések a legtöbb országban azt mutatják, hogy még összehasonlítható hivatásbeli terhelés esetén is a nők nagyobb részt vállalnak a háztartási kötelezettségekből, mint a férfiak – és ezt sok országban mindkét fél korrektnek is érzi. A rendelkezésre álló idő önmagában tehát nem az egyetlen tényező, amely magyarázhatja a nők átlagosan magasabb teljesítményét a házimunkák végzésében.
Egy további magyarázat ezért beleveszi az úgynevezett sztereotípiákat is. Minden társadalomban léteznek elképzelések arról, hogy milyen egy tipikus nő, illetve egy tipikus férfi. Ezeket a dolgokat a szülők továbbadják a gyerekeknek, és ezek ismét előkerülnek a művelődés, a kulturális és a szakmai élet során. Ha jellemezni kell a nőket, a gyakrabban előforduló fogalmak számos kultúrában a „megértő, emocionális, szelíd, kapcsolatorientált”, míg a férfiaknak általában inkább olyan tulajdonságokat tulajdonítanak, mint „érvényesülésre képes, célratörő, domináns, kemény, független”. Vajon melyik jellemzéshez illene inkább a karácsony? Igen, a nőies sztereotípiához.
Fogadjuk el, hogy a nők és a férfiak illő és megfelelő magatartásához kapcsolódó társadalmi feltevések csak lassan változnak, és még mindig továbbadásra kerülnek. Mit szólnánk például, ha Joseph von Eichendorff legendás karácsonyi verse így szólna: „Ablakok mind tarka színben, férfiak díszítették“? És: Ön vajon hány férfiaknak szóló újságot vagy férfimagazint ismer, amelyekben karácsonyi ételrecepteket és dekorációs ötleteket osztanak meg egymással az olvasók?
Mi az oka annak, hogy a férfiak és a hozzátartozók maguktól még mindig meglehetősen keveset segítenek?
Nézzünk egy példát: tegyük fel, hogy egy hároméves kislány édesanyja úgy dönt, hogy ebben az évben elmarad a karácsony, ha nem kap segítséget a családtól. Valóban megtörténhetne, hogy az apának nincs ideje, hogy az előkészületekben segítsen, és az anya kénytelen kihagyni a karácsonyt ebben az évben. Más gyerekek szülei, akik az esetről tudomást szereznek, nagy valószínűség szerint vajon melyik szülőnek rónák fel inkább a karácsony elmaradását – az anyának vagy az apának?
Hajlamosak vagyunk, hogy a felelősséget inkább a nők nyakába varrjuk, – vagy fordítva fogalmazva: végeredményben a nők inkább hajlamosak rá, hogy (egy jól sikerült) karácsonyt szervezzenek, hogy elkerüljék a negatív visszajelzéseket.
Ugyanakkor – különösen a tradicionális társadalmakban – a férfiak számára is járhat negatív következményekkel, ha úgynevezett férfiassági normákat megsértenek. Hogyan értékelnék manapság, ha férfiak (a feleségeik nélkül) összejönnének, hogy kekszet sütögessenek, ablakdekorációnak való csillagokat barkácsoljanak, vagy szalmából karácsonyfadíszt készítsenek? Valószínűleg sok olyan férfi akad még, aki nem szívesen mesélne ilyen élményeiről az irodában.
Hogyan lehetne ezt megváltoztatni, illetve ösztönözni?
Meg lehetne próbálni, hogy egy olyan közös víziót – célt – hozzanak létre, amelyet valamennyi családtag oszt, és amelyet illetően mindnyájan hajlandóak rá, hogy a maguk módján részt vegyenek benne. Az ünnep valamennyi érintettje megpróbálhatná, hogy konkrét vágyait, de akár absztrakt elképzeléseit is megnevezze. Ebből kiindulva kompromisszumok és egyeztetések alapján közös nevezőre juthatnának az ünnepet illetően, amelynek megvalósítására ez alkalommal mindannyian akár nyomban felajánlhatnák, milyen konkrét segítséggel tudnának az ünnephez hozzájárulni.
A férfiak ráadásul a magatartásukat illetően többek között ahhoz is igazodnak, amit más férfiak cselekszenek. Azzal tehát, hogy szerepmintaképekről mesélünk a férfiaknak, akik nem tipikus karácsonyi előkészületekből is kivették a részüket, esetleg akár kisebb karácsonyi csodát is okozhatunk.
Az egészen bátrak és fogékonyak számára esetleg egy kis karácsonyi kísérletezés is szóba jöhet szerepcsere formájában: az előkészületek megkezdése előtt egyszerűen felcserélik a megszokott szerepeket. Így aztán esetleg a papa fog ajándékot vásárolni és főzni, a mama pedig a fenyőfáról fog gondoskodni.
Mi az oka annak, hogy a kutatás szerint az ünnep főszervezői részben ugyan igénylik a hálát az előkészületek során, de nem feltétlenül a több segítséget?
Az egyik ok, ami miatt a nők a karácsonyi előkészületek során inkább hálát, mint segítséget akarnak elfogadni, esetleg abban rejlik, hogy példának okáért a háziasszonykénti önképük esetében egyfajta identitás-létrehozó tevékenységről van szó. Végeredményben ez azt jelentheti, hogy az önértékelésük szenved csorbát, ha úgy tűnik, hogy feladataikat mások is át tudják venni.
További gyakori problémát jelent a maximalizmus. Némelyek szeretnék, ha egy feladat – legalábbis az ő nézetük szerint – tökéletesen lenne elvégezve, és gyakran éppen másokat nem tartanak erre képesnek.
Hogyan hat egy tevékenység értékelése a további motivációra?
A munkahelyeken végzett kutatásokból tudjuk, hogy az általános értékelés erősíti a magabiztosságot, az emberek úgy érzik, elfogadják és igazolják őket. Az értékelés hiánya legrosszabb esetben egy a kiégéshez hozzájáruló tényező is lehet.
Mi az oka annak, hogy sokan éppen karácsonykor veszekednek?
Abban a kérdésben, hogy ÉPPEN karácsonykor veszekednek sokat, szeretik az emberek a karácsonyt, mint okot a veszekedésre, alkalmasint túlbecsülni. Önmagában az a tény, hogy emberek – gyakran hosszabb időt követően – összejönnek, és van rá idejük, hogy eszmét cseréljenek, növeli a konfliktusok valószínűségét. Mint ahogyan egyébként a közös nyaralások is. Alkalmasint azok a túlzott elvárások is, hogy mindennek milyen harmonikusan kéne történnie karácsonykor, hozzájárulnak ahhoz, hogy egy karácsonykor lezajló veszekedés különösen markánsan megmarad az emlékezetben.
Összefoglalva: mit csinálhatunk jobban idén karácsonykor? Mi erre vonatkozóan a Nielsen-kutatás legfontosabb felismerése?
Mindenki, aki másokkal együtt ünnepel, őszintén fel kellene tegye magának a kérdést, mi az, amivel az aktuális élethelyzete alapján hozzá tudna járulni egy jól sikerült ünnephez? És amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás az előkészületek számára, mert példának okáért a kisebb gyermekek vagy a munkahely éppen különösen sok időt vesznek igénybe, akkor meg kellene próbálni, hogy az ember engedjen az igényekből, és hagyja, hogy olyan meglepetések érhessék, amelyeket ez a különös ünnep megható és mágikus pillanatok formájában esetleg mégiscsak tartogat. Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időnként szebb lehet némely ajándéknál is.
Különösen emlékezetesnek tartom a kutatásnak azon eredményeit, melyek szerint a karácsony – a gyakran említett megterhelő előkészületek ellenére – a különféle országokban még manapság is elsősorban az olyan szép élményekről szól, mint örülünk, jókat eszünk, kedves embereket viszontlátunk, ugyanakkor lazítunk és eltűnődünk is akár. Ez teszi a karácsonyt jelentőségében továbbra is felülmúlhatatlanná.
Bemutatjuk Tuulia Ortner, szakértőt
Tuulia Ortner 2012 óta a Salzburgi Egyetem pszichológia karának egyetemi tanára. Bécsben folytatott egyetemi tanulmányainak befejezését követően többek között a bécsi egyetemen és a berlini szabadegyetemen kutatott, mielőtt Salzburgba került. Ottani kutatásai és munkái felölelik a differenciált pszichológia és diagnosztika területeit.
(x)
