A Magyar Nemzet szúrta ki azt a Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter által benyújtott törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné, hogy gyakorlatilag bárki műkincseket kölcsönözzön a közgyűjteményektől.
(Mint később ki fog derülni, a kölcsönzés szó megtévesztő lehet, műkincskölcsönzésre most is van lehetőség.)
A Miniszterelnökséget vezető miniszter javaslata szerint a kulturális örökség védelméért felelős miniszter – tehát jelenleg ő maga – javasolhatná, hogy az önkormányzati vagy állami közgyűjteményekben őrzött kulturális javakat, jellemzően műtárgyakat, kinek adják ki hasznosítás céljából
különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén, a versenyeztetés mellőzésével.
A Magyar Nemzet cikkében emlékeztetett: eddig is volt lehetőség arra, hogy kivegyék a műtárgyakat a múzeumok kezéből. Az egyik a kölcsönzés, a másik az, amikor a miniszter jelöli ki, hogy hol őrizzék vagy mutassák be a műtárgyat, „a széles körű hozzáférés céljait szem előtt tartva”. Utóbbi esetben a miniszter arról rendelkezik, hogy az egyik múzeum raktárában őrzött tárgy egy másik múzeumban bemutatható legyen.
A javaslat értelmében ráadásul a közgyűjteményekért felelős, emberi erőforrások miniszterének csak a véleményét kell kikérni, azonban arról nem szól a törvényjavaslat, hogy a véleménye kötné akár a kulturális örökségvédelemért felelős minisztert, akár a tulajdonosi jogok gyakorlóját.
Az “egyéb lehetőségek” mérlegelése nem szakmai kategória, hanem gumiparagrafus
A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) a 24.hu kérdésére közölte: nem támogatják a “szakmai indok nélküli” javaslatot.
A jelen jogszabály-módosítás tervezet esetében nem látjuk, hogy bármilyen szükség lenne a törvény ilyen módosítására. Az “egyéb lehetőségek” mérlegelése nem szakmai kategória, hanem gumiparagrafus, így a biztosíték kérdésének felvetése nem is értelmezhető, hiszen maga a megközelítés szakmaiatlan teljes egészében.
Hozzátették: a végrehajtási rendelet nyilván tartalmaz biztosítékot, de
ez álláspontunk szerint érdemben nem fogja megváltoztatni a jelenlegi elképzelés szakmailag teljesen indokolatlan és értelmetlen voltát.
Lázár János Halász János kulturális államtitkárral közösen egyéni képviselői indítvány formájában nyújtotta be a törvényjavaslatot, ezért semmi sem kötelezte arra, hogy a beterjesztés előtt egyeztessen a szakszervezettel vagy bármelyik illetékes hivatallal. A KKDSZ szerint
Mindenesetre aligha hihető, hogy egy ilyen tartalmú törvénymódosítást “csak úgy” benyújt egy kormánypárti képviselő, anélkül, hogy erről az illetékes szakminisztériummal, melynek egyébként ő a vezetője, egyeztetett volna.
A törvényjavaslat szerintük nem kölcsönzésről szól, hiszen – ahogyan korábban is említettük – a műtárgykölcsönzés egy létező nemzetközi és hazai gyakorlat, amire eddig is lehetőség volt, megfelelő szakmai és pénzügyi biztosítékok mellett. Jellemzője, hogy általában intézmények kölcsönöznek vagy nyilvános kiállítóhelyek a közgyűjteményekből,
épp a “köz” érdekében, azért, hogy minél szélesebb körben legyenek megismerhetőek az eredeti műalkotások.
Nem a kölcsönzés a mumus
Tóth Pál Sándor art-consultant a 24.hu kérdésére megerősítette: a műkincsek kikölcsönzése megfelelő keretek között egyáltalán nem ördögtől való dolog, nagy külföldi múzeumok esetében is bevett gyakorlatról van szó.
Jó a múzeumnak, mert pénzhez jut, jó a kölcsönzőnek, mert nem kell megvásárolnia az alkotást, a tárgy pedig addig sem porosodik a raktárban.
Hozzátette: a kölcsönzés szigorú szabályait szerződésben rögzítik, megszabják többek között a szállítás és a biztosítás kereteit is.
A módosítás pikantériája az, hogy nem volt olyan régen a Habony Árpád-féle műtárgybotrány. A Szépművészeti Múzeum darabonként havi nettó 15 ezer forintért kölcsönzött tíz értékes festményt egy budapesti magánlakásba, a Halkó Gabriella és Jáksó László tulajdonában lévő Brand Lab Kft-nek. Hosszú pereskedés után az Átlátszó írta meg, hogy a képek a Szerb u. 9. szám alá kerültek, ahol Habony Árpád gyakran megfordul.
