1956 őszén, amellett, hogy az ország és a forradalom jövőjéért aggódott a nemzet, egyéni sorsok is tragédiába fordultak. Szülők aggódtak, gyakran még fiatalkorú gyermekeikért, akik a barikádokon váltak hőssé. Barátok, szomszédok, szerelmesek, rokonok szerettek volna tudni a másikról, legalább csak annyit, hogy van.
Az 1956-os forradalom alatt, fontos szerepe volt a Magyar Ifjúság lapnak. Gyakran hiába hívták az otthoni telefont a rokonok, az csak kicsengett, de senki nem felelt. Ezért tartott fenn a szerkesztőség egy mindennap délután 1 és 3 óra között hívható forródrótot. A 330-561-es számra beolvasott üzeneteket, leírták, majd a következő, megjelenő lapszámban le is közölték.
Néhány üzenet, ami az 1956-os forradalom alatt hangzott el:
„Árpási Sándor családja. Rákóczi út 64-ből, jól vannak, Karcsi már itthon van.
Csermák Árpád a Rádai utca 59-bő’ üzeni Mohácsra Csermák Lajosnak: mindenki Jól van és egészséges.
Illés Béláék Kispestről üzenik Dunapentelei Vasműbe Sólyom Istvánéknak, hogy az egész család jól van.
Forrás: Magyar Ifjúság 1956. november3., magyarokanagyvilagban.hu
Fotó: Fortepan
