Nagyvilág

Francia választás: Magyarország is nyerhet az új elnökkel

Az Egyesült Államok és Németország mellett Franciaországban is hamarosan sorsdöntő választásokat tartanak. A 2017 tavaszi viadal kimenetele a francia és az európai politika szempontjából egyaránt meghatározó lesz. A közelgő elnökválasztások akár magyar-francia politikai közeledést is hozhatnak.

Magyarország az elmúlt években nemcsak a francia médiumoktól, hanem a francia politikai vezetéstől is többször kapott bírálatot. Tavaly augusztusban Laurent Fabius akkori külügyminiszter nyilatkozatától volt hangos a sajtó, amelyben élesen bírálta a magyar-szerb határzárat. Még ha a hasonló jellegű, nagy nyilvánosság előtt megfogalmazott, közvetlen kritikák ritkának is mondhatók, a francia szocialista és a magyar jobboldali konzervatív kormányzat között érzékelhető a világnézeti különbség, amely

nem segíti Budapest és Párizs együttműködését.

Jövő tavasszal azonban fordulhat a kocka, elképzelhető, hogy Magyarország számára kedvezőbb politikai tárgyalópartner kerül Franciaország élére. 2012-ben François Hollande jól használta ki országának a világgazdasági válság következtében megrendült helyzetét. Tizenhét év jobboldali elnökség után sikeresen kovácsolta össze a baloldalt, és a változás ígéretével legyőzte a 2007 és 2012 között az elnöki posztot betöltő Nicolas Sarkozyt.

A franciák azonban csakhamar bírálni kezdték Hollande-ot, aki a kritikusok szerint mandátuma alatt nem tudott látványos eredményeket felmutatni, leszámítva a melegházasság bevezetését. Az elemzők kiemelik, hogy a gazdaságpolitika terén Hollande szinte mindent a munkanélküliségi görbe átfordítására tett fel, de öt év alatt nem sikerült meggyőző sikert elérnie, miközben az adók az egekbe emelkedtek. Szintén az elfelejtett ígéreteket kéri számon augusztus végén lemondott gazdasági minisztere, Emmanuel Macron, aki a jelek szerint akár Hollande riválisaként is indulhat a 2017-es elnökválasztásokon.

Az Ifop- Fiducial szeptember 12-én közzétett közvélemény-kutatása szerint a kormánykritikussá vált Macron az elnökválasztásokon meg is előzné az igen népszerűtlen François Hollande-ot. Hivatalos szocialista elnökjelölt egyelőre nincs, a megosztott baloldalnak jelenleg jó esélye van a hatalomból való távozásra, bár

sok múlik azon, hogy ki lesz a jobboldali kihívó.

Egyelőre azonban még a jobbközép tábornak sincs meg az elnökjelöltje, minden a közelgő, november 20-i és 27-i előválasztásokon dől majd el. A számos aspiráns közül kettőnek van reális esélye a győzelemre. A közvélemény-kutatásokat a 71 éves, megjelenésében Jacques Chiracra emlékeztető egykori miniszterelnök és jelenlegi bordeaux-i polgármester, Alain Juppé vezeti. Egyedül az erős karizmájú volt elnök, Nicolas Sarkozy állíthatja meg, aki a legtöbb felmérés szerint még mindig lemarad Juppé mögött, de folyamatosan küzdi le eredeti, számottevő hátrányát. Juppé már 2014-ben bejelentette elnöki ambícióit, igyekszik a politikai paletta közepére pozícionálni magát.

AFP / Jean-Francois Monier
Alain Juppé. AFP / Jean-Francois Monier

Kampányában tartózkodik a kemény megnyilvánulásoktól, amelyek miatt szélsőséges jelzővel illethetnék, inkább a visszafogott, összefogást sürgető jelöltként tűnik fel. A jobboldali Juppé hatalomra kerülése esetén lehetőség nyílhat a magas szintű politikai kapcsolatok változására Magyarország és Franciaország között, a diplomatáknak azonban még dolgozniuk kellene a közös hang kialakításán.

Nicolas Sarkozy győzelme esetén még látványosabb lehetne a változás. A volt elnök közelmúltbeli nyilatkozatai ugyanis arra utalnak, hogy már most több fontos kérdésben

egy hullámhosszra helyezkedik a magyar vezetéssel.

Beszédeiben bírálja a „politikai korrekt” uralmát, amely ellehetetleníti a valós problémákról való őszinte gondolkodást. Nyíltan szól a bevándorlás okozta kihívásokról, megköveteli a muszlimok teljes integrációját a francia társadalomba, és figyelmeztet a Franciaország területén élő különböző közösségek közötti potenciális konfliktusokra. Retorikájában kiemelt hangsúlyt fektet az ország biztonságára, a rendőrség által a terrorizmussal szoros összefüggésbe hozott személyeket erősebb megfigyelés alá vonná, és zárt fogva tartási központokban helyezné el. Ráadásul több alkalommal, például május 17-én a Le Monde-nak adott interjújában is egyértelműen kiállt Magyarország mellett, elismerve hazánk demokratikus működését, amely megválasztása esetén szintén erősíthetné a két ország politikai vezetése közötti bizalmi tőkét.

Bár a közvélemény-kutatások még mindig nem a bírósági ügyek által is terhelt volt elnököt tartják a legesélyesebbnek, Sarkozy 2014-es visszatérése óta jelentős politikai építkezést hajtott végre. Megszerezte és megszilárdította az immáron a Republikánusok (Les Républicains – LR) nevet viselő egykori Unió egy Népi Mozgalomért (Union pour un Mouvement Populaire – UMP) vezetését, egyúttal véget vetett a 2012 óta tartó belviszályoknak. Az LR a tavalyi megyei és regionális választásokon győzelmet aratott, amely szintén a pártot sikeresen hadba állító akkori pártelnök, Nicolas Sarkozy pozícióját erősíti.

A francia elnökválasztások fent bemutatott, többismeretlenes képletének egyelőre

egyetlen biztos tényezője van. A szélsőjobboldali

Nemzeti Front (Front National – FN) elnöke, Marine le Pen mind a közvélemény-kutatások, mind a 2015-ös megyei és regionális választások eredményei alapján jó eséllyel nyeri majd meg az elnökválasztás első fordulóját. Az elnöki pozíciót azonban ugyanezen eredmények alapján mégsem tudhatja majd magáénak, az eddigi papírforma szerint a második fordulóban a jobb és a baloldali szavazók valószínűleg

összefognak a szélsőségesnek tekintett FN ellen.

Nem véletlen, hogy Marine le Pen az utóbbi időben igyekszik is levetkőzni a szélsőséges jegyeket, amely a francia köztévé TF1 csatornáján adott múlt vasárnapi interjújában is érzékelhető. Az FN Franciaország történetében még egyszer sem került hatalomra, ezért egy ilyen jellegű esetleges változás Magyarországra néző következményeiről is csak találgatni lehet.

A francia elnökválasztások természetesen Franciaország belügye, amelyet Magyarországnak kívülállóként kell szemlélnie, minden esetben törekedve a két ország közötti legjobb együttműködésre. Az azonban, hogy diplomatáinknak könnyebb vagy nehezebb dolga lesz-e a megfelelő párbeszédek kialakításában, nagyban függ attól, hogy ki költözhet be jövő tavasszal az Elysée palotába.

Gát Ákos Bence
Vitapolitika

Ajánlott videó

Olvasói sztorik