A vendég roston harcsát rendelt krumplipürével a csongrádi étteremben. A vendég értett a halakhoz, maga is aktív horgász volt és nagyon megörült, amikor látta, hogy a csongrádi étteremben a roston harcsa mindössze 1800 forintba kerül, rég evett ő már étteremben roston harcsát és alig várta, hogy megkóstolja és azt mondhassa: ez a roston harcsa nagyon jól van elkészítve.
– Egy roston harcsa, jó étvágyat hozzá – mondta a pincérnő és letette az ételt, amiről a vendég azonnal megállapította, hogy egyáltalán nincs jól elkészítve. Csalódottságában szóhoz sem jutott, a roston harcsa paprikás lisztben kisütve volt egyáltalán nem jól elkészítve.
– A kurva életbe – mondta a vendég, majd megkóstolta a paprikás lisztben nem jól elkészített roston harcsát, ami valójában paprikás lisztben nem jól elkészített hekk volt. – Legyen szíves!
A pincérnő az asztalhoz sietett.
– Parancsoljon uram!
– Rég ettem ilyen jó hekket!
– Hekket?
– Igen, hekket. Ez itt egy hekk!
– Nem tartunk hekket.
– De, tartanak!
– Ja, hogy ez?
– Igen, ez!
– Uram, ez harcsa!
– Ez hekk!
– Nagyon sajnálom, nekünk így adták.
– Semmi gond. Hamis tízezressel lehet fizetni? Mert nekem úgy adták.
– Elvileg nincs akadálya, máris megkérdezem.
– Köszönöm. Akkor ezt a roston hekket vigye vissza, bassza ki a kukába és 2500-ból legyen szíves.
