Valószínűleg ma senki sem emlékezne az Esterházy-hercegek családi jogtanácsosának, a Nyitrán született és tanult dr. Ehrenfeld Adolf bécsi ügyvédnek a nevére, ha gimnáziumi tanulmányai során nem találja meg a harmadik legrégibb összefüggő, de az első magyar elbeszélő jellegű nyelvemléket, a ma egyszerűen csak Jókai-kódexként ismert könyvet.
A Magyar Katolikus Lexikon így emlékezik meg ennek körülményeiről:
A fiú a megtalálás örömében ugyan a felfedezés évét és a nevét is beleírta a könyv első táblájának belsejébe (mára ezt kidörzsölték, de persze elcsúfították mással – így például oldalszámozással), de ez mit sem von le a kivételes kódex értékéből., mely Assisi Szent Ferenc legendáját tartalmazza.
A szöveget 1370 körül fordíthatták magyarra, a 81 folióból (azaz 162 lapból) álló, hiányos Jókai-kódexben tehát csak egy másolata kapott helyet. A könyvnek legalább egynegyede hiányzik, de a meglévő oldalak egy részén lévő három szirmú virágos vízjegyből egyértelműen megállapítható, hogy az az 1438-1454 közti időszakból származik, papirosa pedig jó eséllyel olasz eredetű. Máig eredeti, a Magyar Királyságban készített szarvas- vagy őzbőr kötése védi.
A könyv még Ehrenfeld életében járt az ország legnagyobb tudósainak kezében, sőt, halála után többször is felajánlották az Országos Széchényi Könyvtárnak, de a magas ár miatt végül az eladásra nem került sor.
A család 1925-ben így a neves brit aukciósház, a Sotheby’s egyik árverésén kívánt megválni a felbecsülhetetlen értéktől, de a magyar nemzetgyűlés ezt hallva már minden követ megmozgatott, hogy szert tehessen az addig Ehrenfeld-kódexként ismert kódexre. Az ezer fontos kikiáltási árat végül 1450-ig tornázták fel, de a legmagasabb ajánlatot a Széchényi Könyvtár tette, így az még ugyanabban az évben a gyűjtemény részévé vált, sőt, Jókai Mór születésének századik évfordulója előtt tisztelegve a Jókai-kódex nevet kapta.
A teljes könyv az Országos Széchényi Könyvtár oldalán, valamint itt lapozható végig: