Azóta, hogy végignéztem a Magyar Parlamentben munkálkodni próbáló újságírók fölvételeit, és láttam azokat a mélyinterjúkat (ennél mélyebbre már nem lehet menni, bár ki tudja, ha tovább „képezik” a maszatolásra egyébként is hajlamos kormánykoalíciós képviselőket, bármi megtörténhet), szóval, mióta láttam ezeket a (szó szerint) SEMMIT mondó „honatyákat”, több minden jár a fejemben. Egyrészt, hogy nem szívesen lennék tudósító, újságíró, riporter vagy operatőr, mert én olyan vagyok, hogy köszönök mindenkinek (még „ezeknek” is köszönnék, természetesen), aztán, ha úgy látom, az a valaki, akinek köszönök, szívesen állna szóba velem, akkor beszélgetnék vele, csak úgy, akár kedvtelésből is, mert hát magyarul beszélünk mindketten, mért ne. Azért sem lennék szívesen magyar újságíró, mert iszonyatosan zavarna, ha tudom valakiről, hogy beszél magyarul, meg az is, hogy tudom, ő is tudna válaszolni a kérdéseimre, ha megállna egy percre, hisz többet tud, mint én, azért is én kérdezem őt, és nem ő engem.
Szóval nagyon utálnám, szó szerint megutálnám azt a „honatyát”, aki pofátlanul faképnél hagy engem, aki nem csak magam miatt, az én okításom miatt kérdezem őt, hanem, mert úgy gondolom, olyasmikről kérdezném őt, amire a választópolgárok, értsd: az őt is megválasztó polgárok is kíváncsiak. Tudjuk, minden riporternek, tévés vagy rádiós, írott vagy elektronikus sajtó munkásának ez a dolga, kivéve a köztévé, a közrádió, meg a köznek dolgozó elektronikus sajtó munkatársait, mert nekik eszükbe sem jut, hogy ostrom alá vegyék pártfogoltjaikat, szóval azokat, akiknek ők ugyanúgy a pártfogoltjaik. Hogy ezért mért nem háborognak a kormánypárti fanatikusok, a köz, a köznép, a polgárok, sosem fogom megérteni. Épp nekik kellene kipréselni vagy kipréseltetni a képviselőikből azokat a válaszokat, melyeket igenis ki kellene mondaniuk, ha kényes kérdé-seket tesznek föl nekik.
honnan tudná ő, hogy mi a helyzet az MNB háza táján, mikor azt sem tudja, mi a helyzet a romaügyek háza táján. Az viszont elképesztő, hogy a folyosón csattogó Fideszes és KDNP-s képviselők képtelenek arra, hogy legalább megálljanak, és alapállásban állva mondják bele a kamerába a válaszukat, akár azt, hogy ehhez a témához nem értenek, erről semmit sem tudnak (bár ez önmagában is fölháborító), akár azt, hogy erről még nem olvastak semmit (ez pedig abszurdum), akár azt, hogy nem nyilatkozom (ez meg az ökörség teteje, hát ki a túró ő, hogy ne nyilatkozzon, ha megkérdezik?!). Nem állnak meg, mennek, mellettük megy a riporter és az operatőr, tartják vele a lépést, de bárhogy is mennek, semmire sem mennek. Egyikük megy, nagyon elfoglalt, épp az okos telefonját hallgatja, aztán beszél is bele és hozzá, lehet, senki sincs a vonal másik végén, csak a mobillal takarózik, hogy ne kelljen válaszolnia, ki tudja, láttunk már ilyet.
Aztán jön a bajszos, a házelnök, aki aztán igazán példát mutathatna, végtére is ő ennek az egész kuplerájnak a főembere, ő tart rendet, ő csap a lovak nyaka közé, ő az, aki tényleg megállhatna egy percre, és ha akármit is, de megszólalna, beszélne, udvariasan, normális ember módjára. De nem, ő csak megy, bajusza mögé bújva, vonul, mint egy életre kelt Sztálin szobor, mint egy elszabadult Miskakancsó, és nem, az úristennek sem válaszol, megmakacsolta magát, ez van, akárkiknek nem válaszol, majd jöjjenek a közmédiások, akik megkapják a kérdéseiket, és azokra igen, azokra majd válaszol, mert azt ő kérdezte a nép nevében. Én meg csak nézem őket, és magamban anyjaúristenezek, hogy mit képzelnek ezek a közszolgák magukról? Hát nem minket képviselnek? Nem értünk vannak? Nem minket szolgálnak? Nem a mi adóinkból vágják zsebre azt a töméntelen mennyiségű pénzt, amit van képük ezekért a hallgatásokért fölvenni? Nem szólal meg a bajszos, vonul, aztán kezét higgadtan ráteszi irodája kilincsére, nyit, belép, becsuk, illetve kicsuk, kizár, csapó.
Hát itt tartunk, ez ma a közélet, ők pedig a politikai elit.
Én pedig, aki folyton őrlöm magam (nem miattam, mások, de főként az utódaim miatt, a lányaim és az unokám, a feleségem miatt) csak gondolkodom, azon, hogy milyen világban élünk, és milyen világ vár rájuk az elkövetkező évtizedekben, ha ez így megy tovább? Itt ez az egyszerű kérdés: tudna-e mondani valamit az MNB körül kialakult problémákról? Persze, hogy tudna, de nem tud, mert azt is tudja, hogy bármit mond, hazugság lesz belőle, ezért inkább hallgat, kussol, mert még nem volt eligazítás, még nem rendezték a háttérben az ügy kommunikálását. Mintha még bármit is szépíthetnének ezen a ronda ügyön.
A komcsik legalább hazudtak, ha kérdezték őket. De ezek még azt se merik vállalni, hogy valami laza hazugsággal palástolják el a bajokat. Igazat nem mondhatnak, mert az totális bukás, ezt én sem várom el tőlük. De azt igen, hogy megszólaljanak, hogy beszéljenek. Hogy tudjam és lássam: egyenes emberek.
Közben megünneplik magukat. Nem, nem az „alkotmányt”, önmagukat, akik ezt a márványkeménységű intelligens gyurmát asztalra álmodták. Az ellenzéket meg sem hívták, minek az, előbb-utóbb úgyse lesznek (ha rajtuk múlna, már ma se lennének), az „alkotmányt” maguknak csinálták, minek ünnepeltessék meg azokkal, akik még ebből a tákolmányból is ki vannak zárva? Ott persze megy a szófosás, ugyanúgy, mint az ország értékelőkön, meg az esős március 15-én. Azóta is csak az jár a fejemben. Mért nem kapott egy ernyős embert a kormányfő? Mért kellett így eláztatni őt? Azt se értem, mért nem hagyta abba a fölolvasását, és mért nem élt a Bush ötlettel, az összetépett beszéddel, és a fejből rizsával? Persze, mert amit leírt, azt akarta belekiabálni a világba, vagy ha oda nem is, de Európa pofájába, hogy ha már fölállították nekünk a szupertraffipaxokat, grátisz, akkor legalább a nemzeti ünnepen elküldhesse őket az anyjukba. Na, jó, ezzel se lenne baj, de az a nagy beszélőke hova lett mostanra, amikor az MNB-ről kéne mondaniuk pár szót?
Szegény riporterek, ezeket jól kifogtátok! Nincs más hátra, menjetek be a pszichiátriára, kérdezzétek meg az ott kezelt betegeket, és higgyétek el: ennyit azok is mondanak, sőt megkockáztatom, érettebb véleményük lesz az MNB-vel kapcsolatos kérdésekről, mint ezeknek. Hálás lennék, ha megcsinálnátok egy ilyen összeállítást, halálra röhögnénk magunkat!
