Az ENSZ regionális AIDS-nagykövete a napokban Budapesten tárgyalt. Tapasztalatairól a magyarnarancs.hu-nak azt mondta, a HIV Kelet-Európában gyorsan terjed, főleg a drogosok körében. Közép-Európában stabilnak tűnik a helyzet, nincsenek pontos adataik, csak becsléseik. Magyarország a HIV-vel élők kezelésében jól teljesít.
Viszont rengeteg ember van, aki nem tudja magáról, hogy fertőzött, a feladat az, hogy őket az ellátórendszer felé tereljük.
Ebben még fejlődni kell. A centralizáció nem megoldás, a kezelés kis kórházakban, közelebb az emberekhez működik.
A diszkrimináción is sokat kell javítani, kezdve például a manapság Magyarországon is népszerű elképzeléssel, hogy a menekültek hordozzák be az országba a HIV-et. Ez abszolút nem igaz, ezt támasztják alá a WHO által publikált kutatási adatok is.
(Korábban Lázár miniszter mondta azt, hogy azért is nagy veszély migráció, mert rendszeresen találnak a menekültek között szifiliszes, Hepatitis B-, Hepatitis C- , illetve HIV-fertőzött betegeket is.)
Michel Kazatchkine az intravénás droghasználók között terjedő hepatitis C-fertőzésről azt mondta, a helyzet aggasztó, ha kevés a steril tű, megosztják azokat.
Éppen ez a probléma Magyarországon is: a tűkínálat csökken, az injektálások száma pedig nő. Ezzel az egész lakosság közegészségügyi kockázatnak van kitéve.
Az intravénás fogyasztók 48 százaléka már hepatitis C pozitív, Budapesten ez néhány helyen eléri a 60-80 százalékot is, az új szerek használói között pedig még gyakoribb a hepatitis. A betegség a tűmegosztással gyorsan terjed, ami hat majd a költségvetésre is, mert a kezelés drága.
Magyarország szerencséje, hogy a drogosok körében még alig van HIV-vel élő. Ha lesz, pár hónap alatt kitörhet a járvány, mint Ukrajnában, Görögországban, Romániában. Ott is így kezdődött: kevesebb tű és civil szervezet és 2 év alatt 5-6 százalékról 60-ra ugrott az új HIV-esetek száma, akik az intravénás drogfogyasztók közül kerültek ki.
Általános, hogy ezen a területen inkább a civilek vannak jelen, és ez így van jól. Magyarországon a társadalomnak kell törődnie az érzékeny szociális kérdésekkel.
Főként akkor, amikor a kormány nem fókuszál kellőképpen a problémára.
Az ENSZ-nagykövet szerint a tűcsereprogram nem helyettesíthető mással, az első és legfontosabb lépés annak visszaállítása a megfelelő szintre. Nem segít a kriminalizálás,
a marihuána feleannyira sem ártalmas, mint a dohány vagy az alkohol, sok szer pedig egyáltalán nem addiktív.
A probléma rendőri kezelése, a drogok kriminalizálása sokba kerül, a pénzt fordíthatnánk civil programokra, ahogy a rendőrök is irányíthatnák a fogyasztókat a segítő pontok felé letartóztatások helyett.
Az elnyomó rendszerek nem vetnek véget a drogproblémának, ellenben sok kárt okoznak.
Michel Kazatchkine szerint a Nemzeti Drogellenes Stratégia is egyértelműen a költségvetési korlátozás és szigorítás miatt vergődik, hiszen a magyar szakemberek kompetensek, hozzáértők, felkészültek. A kormány azzal védekezik, hogy most más prioritásai vannak, de ez elfogadhatatlan, hiszen az egészség az első. Még akkor is, ha drogfogyasztókról van szó.