„Nyilvánvalónak tetszett, hogy csak egy csapat nyerheti meg a világbajnokságot, az pedig Magyarország válogatottja” – mondta Horst Eckel, az NSZK együttesének legfiatalabb labdarúgója az 1954-es vb-döntőről. A meccset tényleg csak egy csapat nyerhette meg, de az nem a favorit magyar együttes volt hetven éve, július 4-én.

Anglia ugyan negyeddöntős, de ezen az Eb-n a legelső 30 percet leszámítva nem játszott jól. Sőt, nézhetetlen és kilátástalan játékot produkálva vergődik. Southgate-nek korábban is voltak kritikusai, de a csapata fejlődött, lehetett bízni abban, hogy most is megoldja a problémát. Ezúttal azonban mintha nem is akarná megoldani.

Az utolsó negyeddöntős párosítás is kialakult, miután a hollandok eddigi legjobb játékukat nyújtva simán verték Romániát, a törökök pedig meglepetést okozva ejtették ki az intenzív játéka miatt ezen a tornán széles körű rajongást kiváltó Ausztriát. Ezúttal identitáskérdéseket jártunk körbe, több oldalról megközelítve a témát.

Cristiano Ronaldo mindent az akaratával ért el, miért ne tudná kicsorbítani az idő vasfogát is? Az idő és a hiúság küzdelme végtelenül unalmas, mindig új, ezerszer lejátszott meccs, de ha az aktuális játéktér egy világszerte érzelmeket generáló ikon személyisége, akkor mégis nagyobb a megértés esélye.