Belföld

Nádasdy: nem arról szól, hogy ki riszálja

admin
admin

2009. 09. 06. 12:33

Az idei melegfesztivált Nádasdy Ádám nyelvész, költő-műfordító nyitotta meg. Az ELTE docensével a tegnapi felvonulás után beszélgettünk kordonokról, politikáról, méltóságról és persze a melegmenet sokak által vitatott értelméről.

Hogy érezte magát felvonulóként?

Remekül. Sok helyes meleg ismerős és ismeretlen volt, valamint nagyon sok nem meleg ismerős és ismeretlen is, akik támogatásból jöttek el. Részvételükkel üzenték: ebben az országban ne lehessen senkit megfélemlíteni. Velük együtt sikerült megmutatni a deviánsoknak, hogy vannak itt normális emberek is, akik nem akarják, hogy mi Bukaresthez, Kijevhez vagy Isztambulhoz tartozzunk, maradjunk mi csak Bécs, Róma, Berlin, Párizs ligájában. Az igazság az, hogy ez a tegnapi inkább politikai tüntetés volt, nem is melegparádé.

Fotó: Gáti András

Nádasdy Ádám. Fotó: Végh László

Ön szerint ez baj vagy helyénvaló ebben a helyzetben?

Annyiban természetesen nem jó, hogy egy melegparádénak karneválszerű vidám felvonulásnak kellene lennie, ahogy mondjuk van minden évben svábbál is. És akkor a svábok örülnek egymásnak, hogy ez is sváb, az is sváb, itt vagy te is, ő is, nahát, de rég láttalak. Másrészt melegnek lenni – legalábbis manapság – nehezebb, mint svábnak, főként a fiatal melegek számára. Ezért a melegparádé lehetőség arra is, hogy félelmeiket leküzdve maguk is a tömegbe vegyüljenek. Olyan ez, mint amikor először ugrik a mély vízbe valaki, és rájön, hogy semmi baja nem lesz tőle. Ebből a szempontból is jobb egy klasszikus melegparádé. Ugyanakkor ma Magyarországon valóban nem ez a lényeg.

Kicsit Bécs, kicsit Bukarest

Szetey Gábor, a másságát nyíltan vállaló korábbi államtitkár egy tegnapi lapinterjúban arról beszélt, hogy kordonok közt vonulva a méltóságséta lényege sajnos gyakorlatilag elvész.

Egyetértek. Mégis fontosnak tartom, hogy volt menet idén is. Szép idő volt, jól éreztük magunkat, mosolygós arcokat láttunk. De nézzünk a térképre! Budapest kulturális értelemben félúton van Bécs és Bukarest között. Kicsit Bécs, mert azért van melegfelvonulás, de kicsit Bukarest is, hisz abszurd indulatokat vált ki egyesekben. Bécsben ugyan miért mondaná egy osztrák, hogy most akkor megdobálom vagy megverem a buzikat? Ez ott gyermeteg hülyeségnek hatna. Ha az ember olyan helyre megy nyaralni, ahol nagyon sok a szúnyog, csinálhat maga köré szúnyoghálóból egy nagy burát, de az a nyaralás akkor azért már nem lesz az igazi. Valahogy így éreztem magam tegnap is.

Lehet így emelt fővel, méltósággal vonulni?

Lehet. Ez szubjektív érzés, nem biztos, hogy mindenki így volt vele. De én azt gondolom, hogy igen, lehet. Egyébként érdekes, hogy mennyire átlagos volt a közönség idén, nem voltak azok a szokásos magamutogató, puccos figurák, akik szoktak.

Ez szervezői koncepció volt vajon?

Én azt hiszem, hogy igen, bár a szervezők előre leszögezték, hogy az öltözete miatt senkit sem fognak távol tartani a felvonulástól. De talán sokan úgy is érezték, hogy ez most nem az a pillanat, most annál valamivel feszültebb a helyzet. Meg hogy talán tanítani kell a tágabb közönséget is, hogy ez az egész nem arról szól, hogy ki riszálja a fenekét.

Mert nagyon sokan még mindig úgy gondolják, hogy a melegség valami vidám és könnyelmű dolog, és csak a szexről szól. Holott a melegek élete egyáltalán nem szól jobban a szexről, mint a heteroszexuálisoké.

Kompromisszumok és támogatók

Mintha a meleg közösség is rájött volna, hogy kompromisszumokra van szükség, ha a céljait el szeretné érni. A büszkeség szót felváltotta a méltóság, és visszaszorulni látszanak a harsány külsőségek is.

Így van, és ezzel egyet is értek. Én valószínűleg nem Kossuthra, hanem Széchenyire szavaztam volna annak idején, mert a fontolva haladásban hiszek.

Minden korábbinál több szimpatizáns vonult fel szombaton. Ami egyrészt utal arra, hogy a melegek féltek elmenni, másrészt arra, hogy a többségi társadalom mind nagyobb része kész kiállni mellettük.

Idén jól láthatóan több szimpatizáns volt, mint meleg. Ha 30 ezren lettünk volna, ebből 10 ezer meleg és 20 ezer heteró, akkor azt mondanám, hogy nem érdekes az egész. De most megközelítőleg ezerből volt 700 heteró és 300 meleg, ami bizony kevés. Látni kell, hogy ebben a helyzetben a számok is számítanak. Hogy minél többen gondolják úgy, hogy lehessen bármilyennek lenni. Igen, számos meleg barátom nem jött el, pedig én buzdítottam sokakat. És azt mondom most is, jövőre is el kell menni.

Ehhez képest bevett publicisztikai fordulat, hogy a menet éppen hogy fokozza a melegekkel szembeni indulatokat…

Az idei után különösen nyilvánvaló, hogy ez nem igaz. Hisz rengetegen eljöttek, akik eddig teljesen indifferensek voltak, és akik legközelebb, ha egy társaságban szóba kerül majd a téma, talán keményebben vagy okosabban érvelnek amellett, hogy ezt a dolgot békén kéne hagyni.

A politika ölelése és az erős kéz

Amikor a felettébb népszerűtlen Gyurcsány-kormány egyik tagja beállt a menetbe, akkor folyt először vér. Mintha a politika csak ártott volna az ügynek, akár a legnagyobb jóindulattal is.

Nehezen tudnék ezzel vitatkozni. De mit csináljak, attól én még buzi vagyok, akkor is ez a kis életem van. Nehéz valakit elküldeni a menetből, aki velünk akar vonulni és nincs a kezében kézigránát. Akkor is, ha az éppen a volt miniszterelnök, akit sokan nem szeretnek. (Gyurcsány Ferenc is részt vett a tegnapi felvonuláson – a szerk.)

Sokan egyenesen úgy látják, ha a két évvel ezelőtti kormánypártok nem „ölelik magukhoz” ennyire a felvonulás témáját, talán az atrocitások is elmaradtak volna.

Nem hiszem. Ha van egy társadalomban egy csoport, amely agresszív devianciákban éli ki magát, akkor megkeresi és előbb-utóbb meg is találja az áldozatait. A melegek könnyű prédák, mint az osztályban a púpos gyerek. Az viszont tény, hogy fölerősödött az erőszak.

Van egy csoportnyi briganti, akik ebből mítoszt csinálnak, mert nincs jobb dolguk vagy nincs barátnőjük, akivel eltöltsék a szombat délutánt, és azzal szórakoznak, hogy másokat megdobálnak. Ilyen azelőtt nem volt, ez ellen rendőrileg fel kell lépni és fel is lépnek. Én igazán arra vagyok kíváncsi, hogy ha jobboldali kormány lesz jövőre, aminek ugye nagy a valószínűsége, vajon enyhülnek-e az indulatok.

Azt remélem, hogy a jobboldali kormány egy civilizált polgári kormány lesz, amely a melegeket nem fogja támadni vagy a felvonulást akadályozni. Akkor az ő dolga lesz majd, hogy rendet tartson, bár kétségtelen, ennél erősebb kézzel már nem nagyon lehet rendet tartani. A baj persze az, hogy egyáltalán rendet kell tartani néhány deviáns miatt, akik támadásokat akarnak intézni.

Meleg celebek

Segítene a helyzeten, ha a közélet szereplői közül többen vállalnák nyíltan szexuális orientációjukat?

Meggyőződésem, hogy igen. Szoktam én ezt mondogatni meleg barátaimnak, akik közt véletlenül vannak híres emberek is, de általában azzal válaszolnak, hogy úgyis tudja mindenki róluk, akkor meg miért kéne. Ahogy a mondás tartja, nem az a titok, amit senki sem tud, hanem az, amit mindenki, de mindenki tudja róla azt is, hogy titok.

Ön már sok éve nem titkolózik, békén hagyják?

Teljes mértékben. Nekem azért annyiban könnyebb, hogy én egy polgári közegben élek, ahol nem szokás ilyesmiért megszólni az embert.

A hallgatói az egyetemen mégiscsak fiatalok, akik minden felmérés szerint zömében jobboldaliak.

Ez lehet, hogy így van, de hozzám még senki sem jött oda azzal, hogy szégyelljem magam.

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.