Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány alapján olyan gént ültettek be egerekbe, amely az emberi nyelvben játszik szerepet – írja az IFLScience. A génszerkesztés jelentős hatást gyakorolt a rágcsálók hangadási képességére. Azok a kölykök, amelyek rendelkeztek a nyelvi gén emberi változatával, társaiktól eltérő hangképzési mintázatot mutattak: amikor anyjukat hívták, cincogásuk magasabb volt, és a megszokottól eltérő hangválasztékkal bírt.
Robert B. Darnell, a Rockefeller Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint minden kisegér ultrahangon cincog anyjának, ezeket a nyelvkutatók négy betűkategóriába sorolják. A nyelvi gén módosításának következtében néhány betű megváltozott.
Felnőve a génszerkesztett egerek még érdekesebb viselkedést mutattak, a hímek udvarlás közben a kontroll egyedekhez képest összetettebb, magas frekvenciájú hangokat adtak ki.
Másképp »beszéltek« a nőstény egerekkel.
El lehet képzelni, hogy a hangadásban bekövetkező ilyen változásoknak mennyire mélyreható következménye lehet az evolúcióra” – nyilatkozta Darnell.
A szakemberek a Nova1 nevű gént módosították, ez kódolja NOVA1 fehérjét. Más gének, valamint egyéb környezeti tényezők is feltételezhetően összefüggésbe hozhatók a komplex hangkommunikációval, a Nova1 azonban bizonyosan meghatározó faktor.
Ezen gén rengeteg állatban megtalálható, de az embernél meglehetősen egyedi: a variáns egyetlen aminosavváltozást eredményez. A kutatók arra jutottak, hogy az emberi változat nem hat arra, ahogy a kódolt fehérje az agy fejlődéséhez vagy a mozgásszabályozáshoz szükséges RNS-hez kötődik, ám a vokalizáció terén már más volt a helyzet. „Ráadásul számos ilyen, a hangképzéssel kapcsolatos génről kiderült, hogy a NOVA1 kötődési célpontjai közé tartozik, ami még inkább arra utal, hogy a NOVA1 részt vesz a vokalizációban” – mondta Yoko Tajima, a csapat tagja.
Érdekes módon legközelebbi ismert rokonaink, a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak nem rendelkeztek a ránk jellemző génvariánsra, ehelyett ugyanaz a változattal bírtak, mint minden nem emberi állat. Amennyiben emiatt korlátozottak voltak a beszédképességeik, akkor közvetlen eleink komoly versenyelőnyre tehettek szert sajátos kommunikációjukkal.
Darnell szerint a humán variáns a modern emberek afrikai őspopulációjánál alakult ki, majd később dominánssá vált a beszédbeli előnyök miatt. „Ez a populáció aztán elhagyta Afrikát, és elterjedt az egész világon” – tette hozzá.
