A magyar honvédsereg 1849 tavaszán jelentős sikereket ért el, miközben a forradalmi Magyarország egyre jobban elszigetelődött. Ferenc József belátva, hogy saját ereje kevés a szabadságharc leveréséhez május elsején Oroszországtól, „Európa csendőrétől” kért segítséget – írja az MTI. I. Miklós cár hajlandó volt Ausztria oldalán beavatkozni, döntését nemcsak abszolutista elvei befolyásolták, hanem az is, hogy a törökökkel folytatandó háborúra készülve fenntartsa az európai status quót. A cári udvarban attól is tartottak, hogy „a lengyel emigránsoktól vezetett magyar lázadás” az orosz uralom alatt álló lengyelek felé terjedhet tovább. Az osztrák fél néhány tízezer főnyi, osztrák parancsnokság alatt működő orosz segéderőt kért, a cár azonban ennek sokszorosát küldte:
A Magyarország elleni intervencióhoz összesen negyedmillió orosz katonát mozgósítottak, a hadjáratban mintegy 190 ezer vett részt, 568 löveggel. Ez önmagában eldöntötte a háborút, hiszen az osztrák hadseregből akkor 160 ezren harcoltak Magyarországon, így a beavatkozás után 350 ezer katona állt szemben a 170 ezres honvédsereggel. A cár kiáltványában ez állt: „Hadseregünknek megparancsoltuk, hogy keljen útra, fojtsa el a lázadást, és semmisítse meg a vakmerő gonosztevőket, akik tartományaink nyugalmát fenyegetik”.
A főerő bevonulása 1849. június 17-én kezdődött meg, Batthyány Kázmér külügyminiszter a diplomáciai képviseletekhez küldött körlevélben tiltakozott az orosz hadsereg magyarországi beavatkozása miatt, amelyet az európai közvélemény felháborodással fogadott, de a kormányok hallgatólagosan tudomásul vettek. Az oroszok elől visszavonuló Görgei Artúr – akit Kossuth javaslatára leváltottak a fővezérségről, de serege élén maradt – manővereivel az intervenciós erők egyharmadát, négyszeres túlerőben lévő ellenséget kötött le, mire azonban Aradra érkezett, augusztus 9-én Temesvárnál a Bem József vezénylete alatt álló honvédsereg döntő vereséget szenvedett. Augusztus 11-én a kormányzó Kossuth Lajos és a kormány is lemondott, a legfőbb polgári és katonai hatalmat Görgeire ruházva.
A reménytelen helyzetben az aradi haditanács (két ellenszavazattal a 80-ból) a fegyverletétel mellett döntött, méghozzá úgy, hogy az osztrákok és az oroszok által is szorongatott sereg az utóbbinak adja meg magát. Görgei diktátorként megpróbált tárgyalásokba bocsátkozni az orosz fősereggel, de elutasító választ kapott. Az utolsó viszonylag épségben maradt magyar sereg, a feldunai hadtest augusztus 13-án a kisebbik rosszat és a kevésbé megalázót választva Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert Fjodor Vasziljevics Rüdiger (lovassági tábornok előtt. A két nagyhatalom katonai ereje által levert szabadságharc harmincezer magyar honvéd fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.
