Tudomány

Bárkin megtelepedhet a húsevő baktérium

WOLFGANG KUMM / DPA / AFP
WOLFGANG KUMM / DPA / AFP
A húsevő baktérium sokak bélflórájának része, észrevétlenül él a bőrünkön. Baj akkor van, ha a szervezetbe kerül: minél mélyebbre jut, annál súlyosabb fertőzést okoz. Ha a keringési rendszerbe jut, optimális terápia mellett is 90 százalékban halálhoz vezet akár 24-48 órán belül.

Ahol a húsevő baktérium bejutott a szervezetbe, ott a seb körül gyorsan terjedő bőrpír és szokatlanul erős fájdalom, valamint láz, gyengeség, általános tünetek jelentkeznek. Az idő sorsdöntő tényező, a mihamarabb megkezdett orvosi kezelés életet ment

– mondja a 24.hu-nak dr. Péterfi Zoltán infektológus.

A napokban az Ózdi Városi Televízió riportjából lett országos hír: egy húsevő baktériummal fertőzött 33 éves férfi életéért küzdenek a kórházban, a város lakosságát véradásra szólították fel. De nem sikerült, Roland elhunyt. A közvéleményt már a kórokozó horrorisztikus elnevezése is sokkolta, pláne a tragédia kapcsán megjelenő részinformációk „vércseréről”, amputációról, eltűnő izmokról, leállt szervekről, mesterséges kómáról. És mindez nem valami titokzatos, trópusi vidéken, hanem itt, a hazánkban.

Mi ez a húsevő baktérium? Hogyan fertőz és mit tesz a testünkkel? Hogyan ismerhetjük fel a bajt, és mit tehetünk ellene? Ezekről kérdeztük dr. Péterfi Zoltán egyetemi docenst, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ I. sz. Belgyógyászati Klinika Infektológiai Osztályának osztályvezetőjét.

Tíz emberből kettő hordozza

A húsevőbaktérium-fertőzés elnagyolt, de azért nem alaptalan köznyelvi elnevezés. Több baktériumtörzs okozhat hasonló tüneteket, a leggyakrabban azonban a Streptococcus pyogenes – erről lesz szó a továbbiakban. Sokaknál a természetes, normál baktériumflóra része, a népesség mintegy öt százalékánál megtalálható, gyerekeknél ez az arány akár a 20 százalékot is elérheti. Főként a bőrön telepszik meg, de jelen lehet a torokban (ilyenkor mandulagyulladást okozhat), a hüvelyváladékban és a végbél környékén.

AFP A skarlát a Streptococcus pyogenes által okozott akut fertőző betegség.

Amíg a felszínen van – maradjunk a bőrnél – nem törvényszerű, hogy problémát okozzon, „békésen” eléldegél hámszöveteken és különböző mikroanyagokon. Az infektológus szavai szerint „fura, rafinált” kórokozó, amely nem az antibiotikumok ellen próbál védelmet kialakítani, hanem olyan enzimeket fejlesztett, amelyek segítségével nagyon hatékonyan túlél a környezetben. Ezeket részben a baktériumokat megfertőző vírusoknak, az úgynevezett bakteriofágoknak köszönheti, miként egyéb meglepő és veszélyes tulajdonságait, amelyekről később lesz szó.

Alapvetően tehát számtalan egyéb mikrobához hasonlóan a Streptococcus pyogenes jelenlétét észre sem vennénk, a baj akkor kezdődik, ha valamely sérülés nyomán a szervezetbe kerül:

Minél mélyebbre hatol a baktérium, annál komolyabb tüneteket produkál, a két legsúlyosabb eset, ha a kötőszövetbe és az izomba vagy a keringési rendszerbe kerül

– fogalmaz Péterfi Zoltán.

Feloldja a szöveteket és szuperantigéneket termel

Esetenként a bőrfelszínen is okozhat megbetegedést, jelesül a bőrpírral, duzzanattal, lázzal járó orbáncot. A bőr alsóbb rétegeiben már egy súlyosabb formát, cellulitiszt idéz elő, a bőr alatti lágy részekbe jutva pedig komolyabb gyulladást. Ezek mind nagyon kellemetlen panaszokkal járnak, de jól kezelhetőek, gyógyíthatók.

A húsevőbaktérium-fertőzés, mint klinikai tünetegyüttes akkor jelentkezik, amikor a Streptococcus pyogenes az izomrétegig jut: a gyorsan szaporodó mikrobák nagy ütemben oldják a szöveteket, a folyamat gyorsan halad előre. Emellett különböző toxinokat juttatnak a szervezetbe, és rendkívül káros túlműködésre késztetik az immunrendszert.

Álljunk meg itt egy kicsit, és nézzük, mi mindenre képes ez a „fura, rafinált” lény. Mint említettük, a húsevő kifejezés nem teljesen pontos, a baktérium ugyanis a kötőszövetet és a sejtek egyes alkotóelemeit feloldó enzimeket termel. Közben pedig olyan anyagokat bocsát ki, amelyek gátolják a védelmünkért felelős fehérvérsejtek mozgását, sőt blokkolják a számukra kiadott, a fertőzés helyére hívó jeleket. A baktérium tehát valójában nem „megeszi”, hanem feloldja az emberi szöveteket, és ebben a számára optimális, oxigénhiányos, „oldott” környezetben él, táplálkozik, illetve nagy ütemben szaporodik.

KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRA / KKO / Science Photo Library / AFP

Nem minden törzs, de a bakteriofágokkal fertőzött változatok úgynevezett szuperantigéneket termelnek, és ettől igazán halálosak. A szuperantigének akár százszoros aktivitásra késztetik az immunrendszert, ami rendkívüli károkat okoz a belső szervekben az agytól a szíven át a vesékig – a legtöbb esetben végül ez az immuntúlműködés vezet halálhoz, és nem a szövetek feloldása. A súlyos fertőzés másik, sőt legveszélyesebb formája, ha a baktérium a véráramba jut és a vérerekben okoz gyulladást:

ilyenkor a keringési rendszert betegíti meg, érgyulladást okoz, ami még az optimális terápia mellett is 90 százalékban halálhoz vezet akár 24–48 órán belül.

Erős fájdalom és amputáció

A fertőzést tudatosan megelőzni gyakorlatilag lehetetlen. Nem törvényszerű, ám ha a baktérium a bőrünkön tanyázik, a legapróbb sérüléssel is a testünkbe juthat. Péterfi doktor saját praxisából idézi fel, hogy az illetőt kerti munka közben szúrta meg valami, a seb olyan apró volt, hogy szabad szemmel látni sem lehetett. Mégis megbetegedett.

Amit tehetünk, az az odafigyelés. A fertőzés körül gyorsan terjedő bőrpír jelenik meg, ami óráról órára is növekedhet, és nehezen téveszthető össze egy gyulladt sebbel, mert akár több tenyérnyi területet érint. Emellett az „indokoltnál” erősebb fájdalommal és duzzanattal jár, majd láz, fejfájás, gyengeség, levertség jelentkezik. Mivel nincs bejelentési kötelezettség, a magyarországi megbetegedések számát csak becsülni lehet, évente 10–20 esetről lehet szó, ezek jó része hosszas küzdelem árán, de gyógyítható. Nagyon fontos tényező az idő, minél hamarabb jut valaki orvoshoz, annál jobb a gyógyulás esélye.

A gyorsaság kapcsán pedig órákról, és nem napokról beszélünk

– emeli ki az infektológus.

A kezelés meglehetősen bonyolult, az antibiotikum-terápia alapvető, elengedhetetlen, viszont kevés. A sérült szöveteket sebészeti úton el kell távolítani, megakadályozandó a baktériumok terjedését, szélsőséges esetben amputációt is végre kell hajtani. A beteg vérét eközben folyamatosan szűrik, a testből kivezetve egy speciális berendezéssel igyekeznek eltávolítani belőle a szuperantigén toxinokat. A súlyos gyulladás gátolja a vérképzést, fokozza a vörösvértestek szétesését és vérszegénységet okoz – ezért kérték véradásra az ózdiakat.

Végezetül azonban fontos megemlíteni, hogy bármilyen szörnyen is hangzik a húsevőbaktérium-fertőzés, pánikra nincs ok. A komoly megbetegedések ritkák, és időben észlelve még ezek is kezelhetők. A lényeg, hogy a sérülések környezetét fertőtlenítsük, illetve a fent leírt tüneteket tapasztalva mihamarabb forduljunk orvoshoz.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik