Mivel Hunyadi László kivégzésekor Mátyás kiskorú volt, majd Prágában raboskodott, anyai nagybátyja, Hunyadi János barátja és legerősebb szövetségese, Szilágyi Mihály lett a család, illetve a Hunyadi-Szilágyi liga feje. Amikor pedig 1457-ben, V. László halálával a trón megüresedett, Mihálynak oroszlánrésze volt Mátyás királlyá választásában az ő kormányzósága mellett. Hálából a hazatérő 15 éves uralkodótól besztercei grófi címet kapott, ám a két rokon közötti harmonikus viszony hamarosan tovaszállt – írja a Rubicon.hu.
A konfliktus egyik oka az volt, hogy új uradalmának lakossága cseppet sem szívelte Szilágyit, aki heves vérmérsékleténél fogva véres módszerekkel tett és tartott rendet, ami nem nyerte el a király tetszését. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy a várakozással ellentétben Mátyás rendkívül tettre kész és önfejű uralkodónak bizonyult, aki szemmel láthatóan nem akarta kivárni azt az öt évet, míg nagybátyja kormányzói mandátuma megszűnik. A király viselkedése nyomán a két férfi viszonya olyannyira elmérgesedett, hogy 1458 nyarán, Simontornyán Szilágyi szövetségre lépett a Garaiakkal. A jelek szerint ez a szerződés Mátyás figyelmét is felkeltette, ugyanis az uralkodó 1458 őszén tiszai táborába rendelte nagybátyját, október 8-án pedig
Tíz hónapon keresztül maradt fogságban, amikor hű szolgálóinak és jobbágyainak köszönhetően 1459 augusztusában megszökött: egy török támadásról szóló híreszteléssel elcsalták az őrséget a várból, így Szilágyi megszabadulhatott láncaitól. Hamarosan követeket küldött Mátyáshoz, aki egy hónappal később szívélyesen fogadta rokonát, majd rábízta Erdély és a Délvidék irányítását, valamint a török elleni háború vezetését is. A lemondatott gubernátor már 1460 során hadjáratot indított Szerbiába, ám egy balszerencsés ütközetben seregével együtt fogságba esett. Konstantinápolyba hurcolták, ahol II. Mehmed parancsára fejét vették.
