Kutatások ugyan nem támasztják alá, mégis sok szülő azt állítja, hogy a gyerekek sűrűbben káromkodnak napjainkban, mint régen. Egy 2013-as kutatás szerint mire a gyerekek iskolába mennek, már legalább 42 káromkodást ismernek átlagosan, az viszont, hogy mikor használják ezeket, nagyban függ attól, hogyan reagálnak otthon, ha kicsúszik egy-egy ilyen szó – írja a ScienceAlert.
A káromkodások, tetszik vagy nem, a nyelvünk részét képezik. A többi szóhoz hasonlóan ezek is érzéseink, gondolataink és szándékaink kifejező eszközei, így ebben az értelemben a gyerekek káromkodására a fejlődési, tanulási folyamat része. A fiatalok sokszor csak kísérleteznek és szüleiket másolják, amikor káromkodásra kerül sor, ha viszont nem következetesen reagálunk ezekre, az megtévesztheti a fejlődő elméjüket.
Így tehát a szülők feladata nem az, hogy megakadályozzák, hogy a rossz behatások utat nyerjenek, hanem az, hogy segítsenek megérteni a gyermekeiknek, mit mondanak, és hogyan fogadja azt a környezetük. Az egyik legrosszabb, amit tehetünk, ha figyelmen kívül hagyjuk a csúnya szavakat. Amikor a felnőttek reagálnak, átveszik az irányítást a gyerek viselkedése és a helyzet felett. Az egyik potenciális reakció az lehet, ha a szülők beszélgetést folytatnak gyermekeikkel a filmekben, tévéműsorokban és a zenében használt nyelvezetről. Itt ki lehet fejteni, hogy ez csak egy alkotás, nem a való világ.
Emellett fontos, hogy érzelmi vetületet is adjunk a kérdésnek: ha káromkodik, megbánthat másokat, sőt, a szülőknek is fájdalmat okozhat. Végül pedig helyezzük kontextusba a káromkodást. Elmondhatjuk például utódunknak, hogy egy olyan szám eléneklése, amiben káromkodás van, otthon lehet hogy rendben van, de az iskolában vagy a játszótéren már közel sem. A legfontosabb, hogy részletesen magyarázzuk el a gyereknek, mit milyen környezetben szabad csinálni.
