Könyves Kálmán öccse, Álmos herceg nem nyugodott bele, hogy Szent László nem őt tette meg örökösének, ezért 1096-ban harcot indított a trón megszerzéséért. Ettől kezdve változó intenzitással, békekötésekkel, majd újabb összecsapásokkal folytatódott a testvérharc egészen 115-ig, amikor Kálmán királynak megelégelte az állandó viszályt és fenyegetettséget. Bár korábban többször is megbocsátott lázadó öccsének, ez alkalommal nem ismert irgalmat.
„…a király elfogta a herceget meg kisded fiát, Bélát, és megvakíttatta őket; azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki” – írja a Képes krónika. Brutális parancs, de Kálmán egyrészt alkalmatlanná akarta tenni Álmost és elsőszülöttjét is az uralkodásra, illetve biztosítani kívánta, hogy a viszálykodás magvai ezáltal örökre kivesznek. Csakhogy a krónika így folytatja:
De aki megvakította, félt Istentől és a királyi nem kihalásától: kutyakölyköt herélt ki, annak heréit vitte a királynak.
És milyen jól tette. Kálmánt ugyanis fia, II. István követte a trónon, ám ő úgy hunyt el 1131-ben, hogy nem hagyott örököst maga után. Így aztán II. (Vak) Béla szerezte meg a hatalmat, és ő biztosította az Árpád-ház hatalmát: ettől kezdve az Árpád-ház uralkodói mind Béla leszármazottai közül kerültek ki.
Ami pedig Álmost illeti, megvakíttatása után Kálmán Bélával együtt a dömösi kolostorba száműzte, de ekkor sem adta fel: 1125-ben újabb összeesküvést szervezett, immár II. István ellen, majd Bizáncba szökött, ahol 1127. szeptember 1-jén befejezte életét – írja a Rubicon.hu.
