Miként a világ számos hasonló intézménye, a Schönbrunni Állatkert is nevet adott néhány népszerű faj egyes egyedeinek, amit közönségszavazatok alapján döntöttek el, így lett például Yang Yang a panda, Amari a zsiráfkölyök és Finja a kis jegesmedve. Ám ennek a gyakorlatnak vége, az állatkert közleménye szerint
Kevésbé közkedvelt állatok, mint mondjuk ráják, csótányok, kaméleonok soha nem is kaptak nevet, Stephan Hering-Hagenbeck igazgató szerint pedig „olyan ez, mintha egyes fajokat értékesebbnek tartanánk másoknál, miközben mindegyiknek ugyanúgy szüksége van a védelmünkre és a gondoskodásra”.
Hozzátette, hogy fajmegőrzés tekintetében az utolsó előtti pillanatban vagyunk, és csak akkor járhatunk sikerrel, ha nem az egyedekre, hanem a populációra koncentrálunk. Ennek szellemében változtattak az örökbefogadási rendszeren is, immár egyes példányok helyett fajokat és állatcsoportokat lehet majd támogatni. Belső használatra azért megmaradnak a nevek, hiszen ez elengedhetetlen a gondozók napi munkájában, ám a kifelé irányuló kommunikációban ezeket sem fogják használni.
A bécsieknek természetesen szíve joga eldönteni, hogyan kívánnak kommunikálni, inkább arra voltunk kíváncsiak, Budapesten is terveznek-e hasonlót, illetve látják-e előnyét, ha ország-világ nevükön szólítja az állataikat. Hanga Zoltánnal, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjével beszélgettünk.
Szása több, mint egy tigris
Terepi munka során, amikor a kutatók hosszú ideig figyelnek meg egy-egy állatcsoportot, ők is gyakran elnevezik az egyedeket, már csak a jobb megkülönböztethetőség kedvéért is – Jane Goodall élen járt ebben. Sokan azonban nem tartják szerencsésnek ezt a gyakorlatot, mondván a névadással óhatatlanul is személyes kapcsolat alakul ki adott példányokkal, ami pedig alááshatja a tudománytól megkövetelt objektivitást.
A dilemma állatkerti körökben is állandó vita tárgya, hogy szabad-e némely fajok népszerűségét névadással növelni, míg mások a háttérben maradnak
– mondja a 24.hu-nak Hanga Zoltán.
A fővárosi állatkert szakemberei nem terveznek az eddigi gyakorlaton változtatni, marad az állatok nyilvánosan is használt neve – nem érzik problémásnak, sőt. Nézzük például Szását, a hím szibériai tigrist és párját, Nivát! A két nagymacska nagykövetként működik, évente több mint egymillió látogató előtt képviselik a veszélyeztetett fajt. Az ember sokáig képes gyönyörködni két tigrisben, de Szásaként és Nivaként sokkal közelebb kerülnek a szívéhez, rajtuk keresztül könnyebben átérzi a tigrisek kipusztulásának tragédiáját.
Gondoljunk bele, melyik állatot érezzük magunkhoz közelebb még ismeretlenül is: Botondot, a Börzsöny vén hiúzát, vagy a szürke farkast, akit csak M236 kódnéven ismerhettünk, amíg Borsodban ki nem lőtték. A tigrisekre visszatérve fennmaradásukat pedig csakis természetes élőhelyeik védelmével lehet elérni, magyarán Szása és Niva rokonainak megmentéséhez egész életközösségeket kell oltalom alá helyezni több száz, több ezer fajjal a földi gilisztától a rigókig. Másképp nem működik.
Arun szeret pancsolni
Az állatok elnevezése belső használatra gyakran adja magát, sőt esetenként szükséges is. Azért kezdtek el neveket használni, mert megkönnyíti az állatokról való kommunikációt a mindennapokban, illetve ezek egyben hívónevek is:
Sok állatot megszólítunk, amikor bemegyünk hozzá, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, nehogy megijedjen. Olyankor rúghat, haraphat, jobb elkerülni
– magyarázza a szakember és hozzáteszi: e célból tartja meg Bécs is belső körben a neveket. Budapesten egyébként már az állatkert 1866-os megnyitásakor is kifejezetten érdekelte egyes állatok neve, és ez máig így van.
A látogatók is megfigyelhetik, a munkatársak azonban tisztán látják, hogy sok állatnak külön személyisége van. A nőstény indiai elefánt, Angele például nem lelkesedik kifejezetten a vízért, míg 5 éves fia, Arun imád pancsolni. A fiatalabbik kiselefánt, a 2 éves Samu szereti ugyan a fürdést, de bátyja nyomába sem ér – ilyen állatokat nem lehet egyszerűen csak egyik és másik elefántnak hívni.
A nemszeretem állatok is fontosak
A lepkekert lakóit nyilván lehetetlen és felesleges egyenként számon tartva nevekkel illetni, és például a prérikutyák is olyan sokan vannak, hogy követhetetlen lenne. Utóbbi társaságból egyes karakteresebb egyedeket a gondozók mégis elneveznek egyszerűen azért, mert „adja magát”. Hanga Zoltán szerint tehát összességében akár bemutatás céljából, akár a fajvédelem érdekében tartják állatkertben az állatokat,
A fajok és vadon élő populációk védelme egyre fontosabb feladat, és amennyiben szemléletváltást szeretnénk elérni, a budapesti tigris Szásaként talán többet tehet fajtársaiért, mintha egyszerűen csak „a hím tigrisként” emlegetnénk. Emellett természetesen rendkívül fontos, hogy a kevésbé kedvelt, Schmidt Egon szavaival nemszeretem állatok jelentőségére is felhívják a figyelmet, erre a fővárosi intézmény különösen nagy hangsúlyt fektet.
