Tudomány

Így döntöttek Erdély elszakításáról

Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége / Fortepan
Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége / Fortepan

A román nacionalista politika – a dákoromán-kontinuitásra és az erdélyi románság jelentős lélekszámára hivatkozva – már az első világháború előtt komoly energiát fordított Kárpátokon túli igényeinek propagálására, és gyakorlatilag ez volt az az ígéret, amivel az antant 1916-ban maga mellé állította az addig semleges balkáni államot. A megvalósításra az I. világháború után nyílt lehetőség: Románia 1918. november 12-én – egy nappal a belgrádi fegyverszünet megkötése előtt – csapatokat indított Erdély meghódítására. Majd folyamatosan átlépte az antant által meghúzott demarkációs vonalat is, és az általa követelt területek jelentős részét megszállta – írja a Rubicon.hu.

Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségügyi minisztere hiába utazott Aradra, a Román Nemzeti Tanácsot a kantonokra osztott Erdély tervével nem tudta „maradásra bírni”. A román politikusok ekkor már 26 vármegye román fennhatóság alá helyezésében gondolkodtak, Jászi érvei pedig a magyarság önrendelkezési jogáról pusztába kiáltó szónak bizonyultak. December 1-jére nagyszabású demonstrációt és nemzetgyűlést szervezett Gyulafehérvárra. Utóbbi a 26 vármegyéből érkező 600 képviselő mellett még ugyanennyi taggal gyarapodott a Regátból és a román hadseregből, összesen tehát 1228 küldött dönthetett a történelmi Magyarország keleti felének sorsáról.

Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége / Fortepan Gyulafehérvár főtere 1910-ben

Az eltérő álláspontok összehangolására a nagygyűlés előtt egy nappal, november 30-án a Központi Román Nemzeti Tanács ülést hívott össze, itt születtek meg azok a nemzetiségi, vallási és kulturális autonómiára, politikai önrendelkezésre, demokratikus jogokra vonatkozó ígéretek, melyek a másnap kiadott nyilatkozatban ugyan szerepeltek, de fájdalmas módon soha nem valósultak meg.

December 1-jén az erő logikája érvényesült: a románok egymaguk határoztak arról, hogy Erdély földje ezentúl I. Ferdinánd jogara alá tartozzon – másnap pedig egy ügyintéző kormányt is kineveztek az új tartomány ideiglenes irányítására –, és a szászok 1919 januárjában jóváhagyták döntésüket. November végén a székelyek, december 22-én pedig a kolozsvári magyarok is kinyilvánították, hogy nem akarnak Romániához tartozni, az ő hangjuk azonban már nem érte el az antant hatalmak fülét. A megszállást követően Trianonban olyan határvonalat húztak, mely több mint 1,5 millió honfitársunkat kényszerítette román uralom alá.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik