Szakértők egy csoportja a James Webb (JWST) és a Hubble űrtávcső adatait kombinálta, hogy kiderüljön, miként takarja a csillagközi por a távoli galaxisokat – írja a Space.com. Az új felvételen két, látszólag egymáshoz közel fekvő galaxis szerepel. A képet a JWST infravörös spektrumban, illetve a Hubble UV-tartományban és látható fényben gyűjtött információi alapján alkották meg.
A két rendszert együtt VV 191-nek nevezik, a látszat ellenére a galaxisok valójában meglehetősen távol vannak egymástól. A bal oldalon szereplő, egyszerű elliptikus galaxis fénye átragyog a bal oldali összetett spirálgalaxison, utóbbi rendszer található közelebb hozzánk. A fotón a James Webb megfigyeléseit a zöld, sárga és vöröses árnyalatok, míg a Hubble-ét a kék szín jelöli.
Rogier Windhorst, az Arizonai Állami Egyetem munkatársa szerint a két űreszköz adatainak kombinálásával többet kaptak, mint amire számítottak. A JWST-nek köszönhetően nyomon követhették az elliptikus galaxis fényének sorsát, hogy miként hat rá a spirálgalaxisban a csillagközi por.
Annak felmérése, hogy a por hogyan oszlik el a rendszerekben, segíthet megérteni, hogy az anyag miként befolyásolja a háttérben lévő objektumok sugárzását. A magasabb koncentráció feltételezhetően olyan régiókat jelöl, ahol csillagok és bolygók keletkeznek.
Az elliptikus rendszer lencseként viselkedve nagyítja fel egy még távolabb lévő galaxis képét. A korábban ismeretlen rendszer egyelőre nem kapott nevet. A galaxist egy narancssárga sáv jelöli az elliptikus rendszertől balra, emellett nagyjából 4 óránál, egy homályos foltként is megjelenik.
Windhorst kiemelte, a Hubble nem lett volna képes észlelni a megbúvó galaxist, a JWST viszont kimutatta azt. A James Webb űrteleszkóp még csak néhány hónapja kezdte meg tudományos munkáját, de már most izgalmas eredményeket ért el.
