Új biológiai szabályszerűséget fedezhetett fel az a kutatócsoport, amely az Andok nyugati és keleti oldalán élő kis, egérszerű rágcsáló, az Abrothrix hirta példányait vizsgálták. A Journal of Biogeography szakfolyóiratban közölt kutatás szerint a méretkülönbségek miatt kezdetben azt hitték, külön fajba tartoznak a hegység két oldalán élő állatok, ám a genetikai vizsgálatok bizonyították, ugyanazon faj egyedeiről van szó. Ezt követően 450 egérkoponyamintát használták fel a további vizsgálatokhoz, amelyek amerikai, chilei és argentin múzeumokból származtak – írja az Eurekalert.
Számos szabályszerűség létezik már az állatvilágra vonatkozóan, Carl Bergmann német biológus például úgy vélte, hogy az északabbra élő állatok jobb hőháztartásuk miatt nagyobbra nőnek, mint másutt. A mostani kutatás során megvizsgált egérkoponyák közötti különbségre azonban semmilyen ismert szabály nem adott magyarázatot. Ezért 19 különböző környezeti sajátosság szempontjai alapján elemezték az állatok, melyből egynél találtak összefüggést: a rágcsálók hosszúsági fok szerinti élőhelyénél.
Ezt a kutatók önmagában még nem tekintették magyarázatnak, ezért további vizsgálatokat végeztek. Befolyásoló tényezőként felmerült a rendelkezésre álló források kérdése is, vagyis, hogy a hegység egyik oldalán több élelemhez juthatnak-e az állatok, mint a másikon. Sajnálatukra azonban ez sem hozott meggyőző eredményt. Végül a kutatás vezetője, Noé de la Sancha ráébredt, könnyen lehet, hogy az esőárnyék van ilyen drasztikus hatással az állatok fejlődésére.
Az esőárnyék jelenség akkor megy végbe, amikor az adott hegység egyik oldalán a felemelkedő légtömeg kicsapódó párája még azon az oldalon lehull, majd a hegy túloldalán a leszálló légtömeg szárazzá válva már nem ad csapadékot. Ezen hatás következtében éles különbségek alakulhatnak ki a hegyoldalak között: az esős oldalon burjánzó erdők, míg a másikon akár sivatag is kialakulhat.
Miután célzottan ezt próbálták igazolni a kutatók, eredményre is jutottak: az állatok mérete ténylegesen annak megfelelően alakult, hogy az esős vagy esőárnyékban lévő helyen éltek. Jelenleg csak Abrothrix hirta példányaira vonatkoztatható ez az eredmény, azonban a kutatók úgy vélik, más állatoknál is kimutatható lehet ez a szabályszerűség, így további kutatásokat terveznek. Hozzátették, a kisemlősök tanulmányozása azért is fontos, mert rajtuk keresztül könnyebben megfigyelhetők a hosszútávú folyamatok, például a klímaváltozás hatásai.
