Joel Balzan, a Nyugat-Sydney-i Egyetem hallgatója izgalmas rádiójeleket észlelt egy távoli rendszerben – írja az IFLScience.
A hallgató egy olyan régiót figyelt meg az égen, amely az NGC 2082 jelű spirálgalaxist is tartalmazza. A rendszer 60 millió fényévre fekszik, és sokban hasonlít a Tejútrendszerre. A galaxist és környezetét eddig keveset vizsgálták, az NGC 2082 egyik különlegessége, hogy tartalmaz egy II típusú szupernóvát. Filipovic arra számított, hogy a rendszerben izgalmas szupernóva-maradványokat találhatnak, de végül valami sokkal titokzatosabbra bukkantak.
A kutató arra kérte Balzant, hogy elemezze az ASKAP–EMU projekt korábban nem vizsgált adatait. A hallgató az NGC 2082 egészén fokozott rádiósugárzást detektált, és egy kifejezetten erős forrást is felfedezett. Ez a J054149.24–641813.7, amely a galaxis közepe és pereme között félúton helyezkedhet el.
A forrás annyire felkeltette a csapat érdeklődését, hogy megfigyelést kértek a Parkes Obszervatóriumtól. Az engedélyt szinte azonnal megkapták, ami egy ekkora létesítmény esetében kivételes.
A frissebb adatoktól viszont csak még rejtélyesebb lett a helyzet. Filipovic szerint a J054149.24–641813.7-et csak rádiófrekvencián lehet észlelni, tehát nem valószínű, hogy egy közelebbi, a galaxison kívüli objektumhoz köthető. Jele viszont túl erős ahhoz, hogy egy közelmúltban kialakult szupernóva-maradvány legyen. Elképzelhető, hogy a forrás valójában egy kvazár, amely nem az NGC 2082-ben van, hanem sokkal távolabb fekszik, ennek esélye viszont elenyésző, 1,2 százalék. Igaz, ezen magyarázat még így is valószínűbb, mint az egyéb lehetőségek.
A kutatók úgy gondolják, hogy további vizsgálatokra lesz szükség a rejtély megoldásához. Egyelőre ugyanakkor nincs olyan teleszkóp, amellyel elvégezhetnék a szükséges megfigyeléseket.
