A trianoni békediktátum aláírása után hazánk elsődleges céljává a revízió vált, és bár a propaganda a „Mindent vissza!” jelszavát tűzte zászlóra, politikusaink a realitások talaján maradva inkább etnikai revízióban reménykedtek. A kisantant szorításában persze ilyesmiről sem lehetett szó, mígnem a Hitler által vezetett náci Németország 1933-tól kezdve szisztematikusan hozzálátott az első világháború után felállított európai „status quo” lebontásához. Ennek egyik állomása volt a második bécsi döntés 1940. augusztusának végén, amely Észak-Erdély visszacsatolásáról rendelkezett.
Pattanásig feszült a helyzet
Franciaország kapitulációjával az első világháború után a területileg többszörösére növelt Román Királyság 1940 nyarára krízishelyzetbe került – írja a Múlt-kor.hu. A Molotov-Ribbentrop Paktum titkos jegyzőkönyve alapján a Szovjetunió bevonult Besszarábiába és Észak-Bukovinába, és a szovjet területszerzés hírére Magyarország is mozgolódni kezdett. Bulgária szintén területi igényt támasztott Romániával szemben, az első világháború után elszakított Dél-Dobrudzsát szerette volna visszaszerezni.
Werth Henrik vezérkari főnök viszont kész volt fegyveres úton megoldani az erdélyi kérdést, így 1940 júliusára már 550 ezer magyar katonát mozgósítottak a magyar-román határ mentén. A románok is felkészültek, közel 430 ezres haderőt helyeztek készenlétbe Erdélyben.
A helyzet pattanásig feszült a térségben és ez egyáltalán nem tetszett Adolf Hitlernek. Más sem hiányzott neki, mint hogy a Szovjetunió elleni nagy háború előtt szövetségesei egymásnak essenek.
Észak-Erdély visszatért
A Führer némi presszióval végül elérte, hogy a románok hajlandóak legyenek tárgyalni a magyarokkal, ám az augusztus 16. és 24. között Turnu Severinben (Szörényvár) megtartott magyar-román tárgyalások a „süketek és némák” párbeszédei voltak.
A magyarok a Maros vonala mentén akarták meghúzni a magyar-román határvonalat Erdélyben. Ennek értelmében a Marostól északra fekvő kb. 69 ezer négyzetkilométernyi terület Magyarországhoz került volna, míg az ettől délre eső területek Románia birtokában maradtak volna. A román fél erről hallani sem akart. Úgy tűnt, hogy a fegyverek fognak dönteni, de Hitler közbelépett, és hirtelen megszervezett egy német-magyar-román-olasz külügyminiszteri találkozót Bécsben, ahol augusztus 30-án megszületett a verdikt. A döntés kihirdetése utáni pillanatokban, amikor a román külügyminiszter, Mihail Manoilescu
Magyarország összesen 43 432 négyzetkilométert kapott vissza Romániától 2,4 millió lakossal, amelyből az 1941-es népszámlálás során 54,6 százalék, azaz 1,344 millió fő vallotta magát magyarnak, míg 1,068 millió – 43,5 százalék – románnak.
