Balogh Csilla
Tudomány

Egymillió kagyló volt egyetlen balatoni csónak alján

A Balatont mára teljesen uraló, idegenhonos kagyló óriási mennyiségben van jelen, és mint kiderült, kiváló minőségű haltáp készíthető belőle. A gazdasági célból tenyésztett édesvízi ragadozókat csak tengeri rokonaikkal szabad etetni, ám a tengeri halliszt egyre drágább, ráadásul egyre több szennyezőanyagot tartalmaz.

Lassan már fel sem kapjuk a fejünket az újabb és újabb inváziós fajok megjelenésének hírére, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindenképp károsak a hazai ökoszisztémára nézve. Hiába az egyre szigorodó szabályok, az emberi tevékenység e hatását a gyakorlatban nem tudjuk kivédeni – és ha egy behurcolt faj jól érzi magát nálunk, invázióssá válik, már nem is tehetünk ellene semmit. Sőt, egyesek már teljesen átvették az uralmat környezetük felett, a rendszer részeivé váltak.

Meg lehet próbálni őket pusztítani, ritkítani, és el lehet gondolkodni azon is, hogyan vehetjük a hasznukat, ha már itt vannak. Ez utóbbi megfontolás fordította az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Balatoni Limnológiai Intézet (BLI) munkatársainak figyelmét két inváziós balatoni kagylófajra, amelyek – mint kiderült – kiválóan alkalmasak édesvízi ragadozó halak mesterséges táplálására.

Az eljárás működik, és ugyan a Balatont nem mentesíti a betolakodóktól, de egyrészt mérsékli a tengerekre nehezedő nyomást, másrészt tiszta, egészséges halat ígér a konyhára. Hogy pontosan miről is van szó, arról Dr. Balogh Csillát, a projekt szakmai vezetőjét, az ELKH ÖK BLI tudományos munkatársát kérdeztük.

Drága és szennyezett

A keresletet tehát a haltenyészetek nemes halainak minőségi táplálása adja, a kínálat pedig a Dreissena nembe tartozó két kagylófaj, a vándorkagyló és a Dreissena bugensis (bugi vándorkagyló, kvagga kagyló) képében jelentkezett. Talán nem túl közismert, hogy a gazdasági célból nevelt ragadozó halakat tengeri rokonaikból származó halliszttel táplálják. Ez tartalmazza a feldolgozás során keletkező olyan hulladékot, mint a csontok és a belsőségek, illetve a kereskedelmi szempontból értéktelen egyedeket teljes egészében.

Édesvízi halat tilos édesvízi halból készült takarmánnyal táplálni, mert nagyüzemi körülmények között elkerülhetetlen lenne a kannibalizmus, ami pedig veszélyes betegségek terjedéséhez vezethet

– mondja a 24.hu-nak Balogh Csilla.

Csakhogy a tengeri halliszt egyre drágább, ami leginkább a fajlagosan magas előállítási költségekre vezethető vissza. Csökken a mennyisége is, hiszen a tengereinket is bőven túlhalásztuk, a kvóták szigorodnak, és lássuk be, fajok kipusztítását nem kockáztathatjuk csak azért, hogy „tápot” készítünk belőlük.

Balogh Csilla

E mellé jön, hogy a természetes vizek egyre szennyezettebbek. A biológiailag nem vagy nehezen bontható mikroszennyezők révén az óceánból származó káros anyag még az elzárt tóban nevelt harcsa közvetítésével is a szervezetünkbe juthat.

Elképesztő mennyiség

A kutatás során, mintegy kezdő lépésként a szakemberek először is arra voltak kíváncsiak, hogy említett kagylók beltartalmukat, feldolgozási lehetőségeiket tekintve alkalmasak lehetnek-e a tengeri halliszt kiváltására. Mint írtuk, két inváziós fajról van szó.

A Kaszpi-tó és a Fekete-tenger környékén honos vándorkagyló érkezett elsőként, a múlt század 30-as éveiben. Hajók ballasztvizével vagy akár azok testére feltelepedve tud terjeszkedni bármilyen fejlettségi állapotában, a Balatonba a Sió-csatorna megnyitásával jutott, a tópart körbe kövezésével pedig remek élőhelyet talált.

A faj számára, mondhatni, nincs lehetetlen. Egyetlen kagyló évente akár 1–1,5 millió petét ont a vízbe, megtermékenyülést követően a belőlük kifejlődött lárvákat a zooplankton részeként sodorja az áramlás, majd kövekre, egyéb szilárd felületre akár más kagylókra telepszik. A peték döntő többsége nem jut el idáig, az egy „anyától” származó milliós nagyságrendből néhány ezer egyed marad, amely kifejlődve már helyhez kötötten éli le az életét. Így is iszonyatos számban fordulnak elő: a Balaton-parti köveken egy négyzetméteren átlagosan 25–30 ezer vándorkagylót találunk, de a kutató kiemeli, munkája során

talált már egymillió egyedet is egyetlen, vízen ringó csónak alján.

Végleg átvették az uralmat

Ebből is látszik, hogy kipusztításuk reménytelen, pedig nagy számuk okán kiszorítják az őshonos kagylókat, egyeduralkodóvá válnak. Teljesen átalakították már az ökoszisztémát, de meg kell jegyezni, hogy pozitív hatásuk is van. Egyetlen apró (legfeljebb 2–4 centiméteres) állat egy nap két liternyi vizet szűr meg az élelemért, és ő maga is számos halfaj, bukómadár fontos tápláléka. Emellett felhalmozzák és jelezhetik a szennyezőket, így a kutatók a kagylók vizsgálatával a vízminőségről is értékes adatokat szerezhetnek.

A másik, közeli rokon faj a bugi vándorkagyló, ahogy neve is mutatja, őshazája a Bug folyó. A közelmúltban érkezett, jelenlétének első bizonyítékát 2008-ban mutatták ki a Balatonban, mára viszont sok helyen legyőzte vetélytársát: a Siófoki-medencéből kiszorította a vándorkagylót, míg a Keszthelyi-medencében együtt él vele, ott kialakult az egyensúly.

Ezektől az állatoktól teljes képtelenség lenne megszabadítani a tavat, de mivel már egyeduralkodókká váltak, nem is biztos, hogy célszerű lenne ezzel próbálkozni. Ha az állományokat sikerül is ideig-óráig visszaszorítani, esetleg őshonos kagylókat visszatelepíteni adott szakaszokra, ezek az agresszívan terjedő fajok pillanatok alatt újra visszahódítanák a területet.

Balogh Csilla

Tökéletes táplálék

A projekt során a kutatók igazolták, hogy a kagylóból kiváló minőségű, a tengeri halliszttel közel megegyező tápanyagtartalmú tápot lehet készíteni. Kidolgozták a kagylóhús és héj elválasztási technológiáját, illetve kidolgozták a haltakarmányozásba vont kagylók mesterséges tartási feltételeit.

Létrehoztak egy recirkulációs alga- és kagylótenyésztő rendszert, ebben sikeresen tenyésztettek egy kagyló által szívesen fogyasztott, kedvező élettani tulajdonságokkal bíró alga törzset, amely a kagyló anyagcseretermékeit is hasznosította. A kagylóágy-alga rendszer alkalmas biológiai szűrőnek is bizonyult a haltenyésztő elfolyóvíz tisztítására és a benne lévő hasznos anyagok újrahasznosítására.

A kutatók által kidolgozott tenyésztés szigorúan zárt rendszerben zajlik, kimondottan odafigyelve arra, hogy a kagyló, vagy annak lárvája onnan ki ne kerüljön. A gyakorlati alkalmazás azért még messzebb van, de a lényeg, hogy a „kagylóliszt” minden tekintetben képes kiváltani az egyre drágább és rosszabb minőségű tengeri hallisztet. Mint fent is írtuk, a Balatont már nem lehet megszabadítani ezektől a fajoktól, de a kutatást laikusként mindenképp egy új szemléletként üdvözölhetjük.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.