Az idők során a földi élet több kihalási hullámot is tapasztalt, ezek során viszonylag rövid idő alatt a fajok jelentős része eltűnt. Ilyen volt 359 millió évvel ezelőtti a késő devon kihalási esemény is. Egy friss tanulmány alapján a folyamat hátterében egy Naprendszeren kívüli jelenség állhatott – írja a ScienceAlert.
Egyes kihalási eseményeket földi okokra vezetnek vissza, heves vulkáni aktivitásra vagy klímaváltozásra, míg más kihalási hullámok hátterében földön kívüli tényezőket sejtenek – gonduljunk csak a dinoszauruszokat feltételezhetően kiirtó aszteroidára. Fields szerint tanulmányuk azt igazolja, hogy a földi élet nem izolációban létezik: a hatalmas kozmosz lakói vagyunk, amely időnként beavatkozik életünkbe.
A szakértők arra jutottak, hogy a késő devon kihalási eseményhez fűződő ózonszint-csökkenés hátterében nem állhatott vulkanizmus vagy éghajlatváltozás. Ehelyett azt állítják, hogy a tömegkihalást egy csillagászati jelenség, egészen pontosan egy szupernóva sugárzása idézhette elő. Fieldsék arra gyanakodnak, hogy egy nagyjából 65 fényévre fekvő, haldokló csillag csökkenthette a földi ózonszintet. Életciklusuk végén a nagyobb csillagok óriási detonációt tapasztalnak, ez az úgynevezett szupernóva-robbanás.
A kutatók már az 1950-es években is felvetették, hogy a szupernóvák előidézhetnek tömegkihalást, de ez az első alkalom, amikor egy ilyen eseményt a késő devon kihalási hullámhoz kötnek. A csapat szerint a szupernóva ionizáló részecskéi elég erősek lehettek ahhoz, hogy átalakítsák az ózonpajzsot, így sodorva veszélybe a földi fajokat.
Fieldsék két olyan izotópra, a szamárium-146-ra és a plutónium-244-re alapozzák feltevésüket, melyek alapból nem fordulnak elő bolygónkon, ehelyett kozmikus robbanások révén érhették el a Földet. Fontos kiemelni, hogy a szupernóva okozta tömegkihalás is csak egy hipotézis, melyet további bizonyítékokkal kell alátámasztani.
