Bill Cooke, a NASA meteor-szakértője a Space.comnak azt nyilatkozta, hogy a Hold fénye meg fogja nehezíteni a „hullócsillagok” észlelését. Ennek ellenére óránként így is 15-20 meteort láthatunk majd az égbolton.
A Földet elérő apró részecskék a Comet 1P/Halley üstökösből származnak, mely égitest 75-76 évente halad el bolygónk mellett. Ahogy az üstökös kering a Nap körül, kisebb nagyobb törmelékek válnak le róla. Mikor a Föld mozgása közben áthalad ezen a törmeléksávon, a részecskék elérik a bolygót, és meteorhullás alakul ki. A Halley törmelékeivel évente kétszer, májusban, illetve október-november során találkozhatunk.
Az Orionidák megnevezés a meteorraj radiánsára, azaz látszólagos kiindulási pontjára utal. Az éjszakai égboltot figyelve úgy tűnik, mintha a hullócsillagok az Orion csillagkép felől érkeznének.
igaz, egészen 29-ig megfigyelhetőek lesznek a hullócsillagok. A leglátványosabb meteorhullásra a hajnali órákban számíthatunk, bizonyos időszakokban óránként 80 fényjelenség is feltűnhet az égen.
Idén a meteoreső kevésbé lesz látványos, mint tavaly. Az éjszakai égbolt szerelmeseinek érdemes félrehúzódniuk a városi fényszennyezéstől, és jó 20 percet várniuk, mire szemük alkalmazkodik a sötéthez. Bár a Hold fénye és a felhőzet csökkentheti az érzékelhető fényjelenségek számát, a meteorhullás így is látványosnak ígérkezik. Távcsövet nem érdemes használni, hiszen az efféle eszközökkel csak az égbolt egy kis részét láthatjuk, míg a meteorok bárhol felbukkanhatnak.
Az Orionidák a leggyorsabb meteorrajok közé tartozik, meteorjai ráadásul rendkívül fényesek is. Ennek ellenére nem kell aggódni: nem túl valószínű, hogy bármelyik törmelék elérné a talajt.
A Halley üstököst időszámítás előtt 240-ben írták le először, az Orionidák első észlelése azonban jóval későbbről, 1839-ből származik.
Kiemelt fotó: Thinkstock