Az a hír, hogy a Magyar Idők lehozta Körösényi András véleményét az akadémiai alapkutatás kormányzati kontrolljáról. Az MTA-t bíráló miniszteri nyilatkozatokhoz, kormányzati érvekhez (teljesítményhiány, haszontalanság, ideológiai elhajlás) nem hatalompolitikai, hanem közpolitikai oldalról közelít a professzor.
Az MTA kutatója szerint messze áll a valóságtól az, amit korábban Náray-Szabó Gábor a Magyar Időkben, majd a Figyelő állított, hogy az akadémiai kutatók privilégizált helyzetben vannak, még el sem kell számolniuk a társadalomnak. Az MTA-elnök folyamatos beszámolással tartozik az Országgyűlésnek, a kutatóknak szigorú teljesítményértékelési rendszerük nem teszi lehetővé a lazsálást.
Harmadszor, és ez a legfontosabb, az akadémiai kutatás Magyarország egyik sikerágazata.
Agykutatásban világviszonylatban, az alapkutatás egészében pedig kelet-közép-európai összehasonlításban kiemelkedő a magyarok teljesítménye. Erre persze lehet mondani, hogy „Mari néninek” ebből nincs közvetlen haszna (Náray-Szabó Gábor), de ez sem állja meg a helyét.
Alapkutatás nélkül az egyetemistákat, doktoranduszokat olyanok oktatnák tudományos eredményekről, akik sohasem kutattak, az egyetemi képzés „összeszerelő üzemmé” válna.
A piaci, kormányzati szektor alkalmazott kutatóhelyein hasznosuló humán tőke és nemzetközi presztízsünk sérülne, a versenyképesség csökkenne, a legkiválóbb kutatók, oktatók elvándorolnának.
Nem a számok hazudnak
Körösényi szerint már sugallni is félrevezető, hogy az alapkutatások az innovációtól és a fejlesztéstől (K+F) vonják el az erőforrásokat. A költségvetés számai ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Palkovics új minisztériumnak jövőre 1410 milliárd forint kiadást irányoznak elő,
miközben az akadémiai alapkutatások költségvetési támogatása mintegy 40 milliárd forint.
Az innováció gondjait nem oldja meg az akadémiai kutatás szerény támogatásának „államosítása”, de tönkreteheti a tudományon messze túlmutató társadalmi haszonnal járó alapkutatásokat.
Az akadémia politikai „elhajlásáról”, kormánykritikus beállítottságáról hazai kutatás nem készült, de a magyar tradíciók és a nemzetközi kutatások fényében ez sem lenne meglepő. Körösényi András szerint azonban még ez sem indokolhatja az akadémiai kutatások „ideológiai csendőrség” alá vonását, mert
a sikert a tudományban a kutatás szabadsága biztosítja.
Az alapkutatás kormányzati irányítása azért is felesleges, mert az Orbán-kormány az elmúlt nyolc évben is érvényre tudta juttatni politikai prioritásait, stratégiai céljait az általa létrehozott új intézményhálózatán keresztül, amelyek mellett több, nem állami intézet alkalmazott kutatást is végez szerződéses alapon (pl. Századvég Alapítvány). Ilyen megbízást adhatnának egy-egy akadémiai központnak is, de
Mari néni adóforintjaiból a kormány ezermilliárd forintos
erőforrást fordít inkább a közvetlenül irányítása alá tartozó kutatásfejlesztésre, innovációra és alkalmazott kutatásokra, tehát jogos aggodalom, hogy az akadémiai alapkutatás államosítása a kitűzött célokkal ellentétes hatást érünk el: a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük.
A Budapesti Corvinus Egyetem professorának írásának megjelenése előtt, a hazai és nemzetközi felháborodás ellenére kedden a képviselők – saját fizetésük megemelése mellett – rábólintottak arra is, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztériuma dönthessen a Magyar Tudományos Akadémia kutatási támogatására szánt pénzről.
