A kutatók úgy vélik, hogy a vikingek éjszaka a csillagok és a Hold, nappal pedig a Nap állása alapján próbáltak navigálni a tengeren. A kérdés az, hogy hogyan tudtak tájékozódni a hajósok, amikor az eget felhők takarták.
A sagák alapján a kövek polarizálták a napfényt, az éles szemű hajósok pedig a sugarak formájából következtettek a Nap helyzetére.
A probléma az, hogy a régészek egyelőre nem bukkantak ilyen eszközök nyomára. Éppen ezért nem tudni, hogy milyen anyagokból is készülhettek.
Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a hajósok kristályokat használtak. Az efféle napkövek tudományos tesztelése ugyanakkor nem könnyű feladat: számos hajóutat kéne megtenni az Atlanti-óceán északi részén ahhoz, hogy igazolni tudják a kristályok használhatóságát.
Szász Dénes és Horváth Gábor, az ELTE TTK Biológiai Fizika Tanszékének szakértői a közelmúltban nem a helyszínen, hanem számítógépes modellezés segítségével vizsgálták a kristályokat – számol be az IFLScience.
A szakértők több ezer hajóutat szimuláltak a norvégiai Bergentől Grönland partjaiig két meghatározott napon, a tavaszi napéjegyenlőség, illetve a nyári napforduló alatt. Az elemzés során eltérő időjárási viszonyokkal és két különböző kristállyal számoltak. A szimulációban virtuális vikingjeik más-más időközönként vizsgálták meg a borús égboltok napköveikkel.
Ha csupán 4 óránként végeztek vizsgálatot, 32-58 százalékra zuhant a pontosság.
Szász és Horváth elemzése azt ugyan nem igazolja, hogy a vikingek tényleg napkövekkel navigáltak, a tanulmány mindenesetre alátámasztotta, hogy megfelelő szabályokat követve valóban lehet ilyen eszközökkel tájékozódni.
(Kiemelt kép: Flickr/Peter Stenzel/CC BY-ND 2.0)
