A párizsi klímamegállapodás fő célja az, hogy az iparosodás előtti szinthez képest a globális átlaghőmérséklet emelkedését legalább 2 Celsius-fok alatt tartsa az emberiség. Az ENSZ célja és a jelenlegi országos vállalások között azonban 1 Celsius-foknyi a különbség.
Noah Diffenbaugh kollégáival egy korábbi kutatást folytatva elemezte a múlt éghajlati adatait. A csapat így próbálta megállapítani, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása hogyan növeli a szélsőséges forróság, csapadékmennyiség és szárazság kialakulásának esélyét.
A csapat most három különböző forgatókönyvet vizsgált. Az egyikben csak 1 Celsius-fokos, a másodikban a klímaegyezménynek megfelelően 1,5-2 Celsius-fokos, a harmadikban pedig az országok ténylegesen vállalásának megfelelően 2-3 Celsius-fokos további felmelegedéssel számoltak.
A szakértők múltbeli adatokat és különböző klímamodelleket használták fel. Bár a csapat számított arra, hogy a melegebb éghajlat több szélsőséges eseménnyel fog járni, a különböző forgatókönyvek közti eltérés így is meglepte a kutatókat.
Emellett Európa, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia 35 százalékán háromszor nagyobb valószínűséggel állhat be új csúcs a csapadékos napok számában. Amennyiben az emberiség tartani tudja magát a párizsi egyezmény céljához, csökkenhet azon régiók mérete, melyeket extrém időjárás sújthat.
A friss eredmények azt mutatják, hogy a múltbéli megfigyelések már nem elegendőek ahhoz, hogy előrejelezzük az extrém eseményeket.
A szélsőséges időjárási és éghajlati események okozta károk egyre nőnek, és a jegyzett évek közül 2017 volt a legköltségesebb
– mondta Diffenbaugh. A kutató szerint ez azt jelzi, hogy sem napjaink klímájára, sem az 1 Celsius-fokkal melegebb éghajlatra nem állunk készen.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
