Tudomány

Módosabb vállalkozó is lehetett Jézus

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2017. 12. 26. 07:00

József nem élte meg Jézus halálát, Mária tűzön-vízen keresztül kiállt fia mellett. Ő maga művelt ember volt, a középosztályhoz tartozhatott, talán vállalkozó lehetett – bemutatjuk Názáreti Jézust, a történelmi személyt.
Korábban a témában:

A téli napforduló után újjáéledő fény ihlette az emberiség talán legősibb ünnepét, eredete a történelem előtt korokba nyúlik vissza. A keresztény tanítás szerint a fény Jézust jelképezi, az ő születése egy új kezdet, a világosságot, a reményt hozta el a Földre és újítja meg évről-évre Karácsony idején.

A Názáreti Jézust a tudomány mindig is valós személynek tekintette, aki 30 esztendősen, halála előtt alig három évvel lépett a történelem színpadára, ezt a rövid időszakot kiválóan ismerjük a Szentírásból.

De hogyan és miként telt a megelőző három évtized? Milyen lehetett a valóságban a szent család, mit tudunk Máriáról és Józsefről azon túl, amit a Szentírás említ? Egy szóval: milyen volt Jézus, a történelmi személy és családjának élete a valóságban?

A 24.hu kérdéseire Nagypál Szabolcs római katolikus teológus, egyetemi adjunktus válaszolt írásban.

Vállalkozó is lehetett

A rendelkezésünkre álló hiteles források nagyon fontosnak tartják Jézus előkelő származását: mind anyai, mind apai ágon egészen Dávid királyig vezetik vissza a családfáját. Műveltségéből, tanultságából arra következtethetünk, hogy nem a legszegényebbek közé tartozott, hanem talán az akkori középosztály alsó részéhez. Még olyan elméletek is vannak, hogy építészmérnökként a módosabb vállalkozói-értelmiségi réteg egyik tagja lehetett.

Egész életében a Szentföldön élt, valószínűleg édesapjával együtt dolgozott a famegmunkáló műhelyben, mint ács, bodnár, asztalos, bútorkészítő. Valószínűsíthető, hogy a szüleivel, vagy legalább is a közelükben lakott.

Tanult és vállalta az összeütközéseket

A megbízható források szerint a Názáreti Jézus mintegy harminc évesen kezdett tanítani, és három esztendőn keresztül járta a Szentföldet. A föllépése előtti időkről nem sokat tudunk.

Az egyik fönnmaradt hiteles szövegegyüttes a gyermekségtörténeteknek a sora, amely azonban nem annyira az ő személyes tetteiről szól, inkább a megfogamzása és a születése körüli eseményekről, valamint arról, hogy a szülei mindezen kihívások és válságok kapcsán hogyan viselkedtek.

Kiemelkedik gyermekkorából a tizenkét esztendős Jézusról szóló történet, amely a vallásossággal és az istenhittel kapcsolatos érzékenységére és elkötelezettségére mutat rá. Tisztelte a szüleit, de fölvállalta a küldetéséből adódó esetleges feszültségeket is velük.

A föllépése utáni magatartásából arra következtethetünk (visszafelé), hogy fiatalkorában nem tétlenkedett, hanem nyelveket tanult, írni és olvasni tudott, elmélyülten ismerte a vallásos szövegeket, más értelmiségiekhez hasonlóan meggyőzően otthon volt a zsidóság önazonosságát adó szövegvilágban.

A 12 éves Jézus a templomban (Wikipedia)

Feleség és gyerekek?

Külsejéről nem sokat tudunk, de nyilván a benső erő, az elkötelezettség és a küldetéstudat, amely lobogott benne, kiül a tekintetre, a föllépésre is. A kornak a zsidó öltözködési és arcszőrzethordási szokásait viszont ismerjük, eszerint például nyilvánvalóan felnőtt férfiként dús arcszőrzete volt.

Jézusnak felesége és gyermekei nem voltak, ő maga nem alapított családot, az egész életét az ügyének kívánta szentelni. A korabéli följegyzések szerint több tekintetben kiemelkedett a kortársai közül, ennek megfelelően a legtöbben nem igazán értették a cselekedeteit, furcsállták azokat, a tettei sokakat megdöbbentettek.

Ugyanakkor csupán lassan kristályosodott ki önmaga előtt is – a kortársak számára pedig különösen – a küldetésének valódi, később történelemalakítónak bizonyuló jelentősége.

Állandó meg nem értések sora

Nyilvános működésének a három rövid esztendeje alatt elsősorban vándorolt, ami azt jelentette, hogy az alkalmi munkákon, valamint a helyzet adta élelemszerzésen (például a halászaton) kívül elsősorban adományokból tartotta fönn magát: rá volt utalva mások szolgáló szeretetére.

A korban egyáltalán nem volt ritka – mint ahogyan más korokban sem az – az Istennel különleges kapcsolatban állók föllépése, vagy legalább is azoké, akik ezt gondolták és hirdették magukról. Jézust is igen sokszor tekintették egynek a többi vándor-igehirdető közül – amíg meg nem bizonyosodtak az ellenkezőjéről, vagyis kiválasztottságáról és különlegességéről.

Nem egyszer kellett erőszakkal és támadásokkal szembenéznie, amelyek a szóbéli bántalmazástól a tevőleges elüldözésig terjedtek. Ezek azután egészen addig fokozódtak, hogy a gyarmatosító hatalom a fegyveres erőit is bevetette az elfogatására.

Jézust mindezzel együtt leginkább a meg nem értés, az állandó félreértések sora bántotta: ezt minden bántalmazásnál érzékenyebben fogadta, és hevesen vágyott arra, hogy mások is megtapasztalják az őt megérintő és hatalmába kerítő isteni szeretetet és bölcsességet.

József kiállt mellette, Mária támogatta

A (nevelő)apjáról, Józsefről a foglalkozásán kívül tulajdonképpen nem sokat tudunk, ismeretes azonban a férfias kiállása menyasszonya, majd felesége, Mária, illetve annak gyermeke, Jézus mellett. A halálának a helyét és a pontos idejét sem ismerjük, de a jelek szerint a gyermeke elvesztését – sőt talán az egész tanítói szolgálatát – már nem élte meg.

Wikipedia

Mária nagyon fiatalon lett édesanya – bár a korban azért ez nem volt annyira kirívó eset.

Nem mindig értette teljesen fiának a küldetését, elhivatottsága az ő számára is fokozatosan bomlott ki. Ugyanakkor, teljes mértékben kitartott fia mellett, és minden válsághelyzetében mellette állt.

Az édesanya, valamint a fia kapcsolata olyannyira szoros volt, hogy a Jézus számára rengeteg szenvedést tartogató kivégzésekor is jelen volt Mária. Sőt, a fiú egyik utolsó gondja éppen az volt, hogy a(z egyik) szeretett tanítványát, valamint az édesanyját kölcsönösen is egymás gondjára bízta.

Jézus halála után Máriának kulcsszerepe volt a tanítványi közösségnek az összetartásában és együtt maradásában, a föltámadásnak az örömhíréről a legelsők között értesült, és az abból kibomló következményeknek az elterjesztésében is oroszlánrészt vállalt.

Mária életéről Jézus halála után a tanítványi közösség gondoskodott. A keresztény hagyomány Mária halálát is sajátosan fogalmazza meg, amelyet az ’elszenderedés’ és a ’mennybe fölvétel’ kifejezésekkel ír le.

Nem maradt fönn a „vérvonal”

Jézusnak minden valószínűség szerint nem voltak testvérei. A források említenek ugyan „testvéreket”, de e szót ’unokatestvér’, illetve ’rokon’ jelentésben is gyakran használták. A római katolikus teológia a jelképes ereje miatt a tanítás szintjén is lényegesnek tartja a máriatanban, hogy az édesanyja nem fogant több gyermeket, se őelőtte, se pedig utána.

Családjának a vérségi és a leszármazási emlékezete egyáltalán nem maradt fönn, a legszűkebb rokonainak még a temetkezési helyét sem ismerjük, így az esetlegesen még ma is fennálló rokonsági láncra semmi sem mutat, és az tudományosan nem is volna igazolható.

A jelentősége annak, hogy a vérségi rokonok emlékezete hiányzik, a kiválasztottságnak és a meghívottságnak az egyetemességében rejlik. Nem a származása határoz meg ugyanis valakit, hanem mindenki istenképmás és Isten gyermeke, és személyes válaszadásra is képes, amikor találkozik Isten hívó szeretetével.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Fotó: 24.hu / Bielik István

Őrizetbe vették a rendőrök M. Richárdot

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.