Tudomány

Módosabb vállalkozó is lehetett Jézus

József nem élte meg Jézus halálát, Mária tűzön-vízen keresztül kiállt fia mellett. Ő maga művelt ember volt, a középosztályhoz tartozhatott, talán vállalkozó lehetett – bemutatjuk Názáreti Jézust, a történelmi személyt.
Korábban a témában:

A téli napforduló után újjáéledő fény ihlette az emberiség talán legősibb ünnepét, eredete a történelem előtt korokba nyúlik vissza. A keresztény tanítás szerint a fény Jézust jelképezi, az ő születése egy új kezdet, a világosságot, a reményt hozta el a Földre és újítja meg évről-évre Karácsony idején.

A Názáreti Jézust a tudomány mindig is valós személynek tekintette, aki 30 esztendősen, halála előtt alig három évvel lépett a történelem színpadára, ezt a rövid időszakot kiválóan ismerjük a Szentírásból.

De hogyan és miként telt a megelőző három évtized? Milyen lehetett a valóságban a szent család, mit tudunk Máriáról és Józsefről azon túl, amit a Szentírás említ? Egy szóval: milyen volt Jézus, a történelmi személy és családjának élete a valóságban?

A 24.hu kérdéseire Nagypál Szabolcs római katolikus teológus, egyetemi adjunktus válaszolt írásban.

Vállalkozó is lehetett

A rendelkezésünkre álló hiteles források nagyon fontosnak tartják Jézus előkelő származását: mind anyai, mind apai ágon egészen Dávid királyig vezetik vissza a családfáját. Műveltségéből, tanultságából arra következtethetünk, hogy nem a legszegényebbek közé tartozott, hanem talán az akkori középosztály alsó részéhez. Még olyan elméletek is vannak, hogy építészmérnökként a módosabb vállalkozói-értelmiségi réteg egyik tagja lehetett.

Egész életében a Szentföldön élt, valószínűleg édesapjával együtt dolgozott a famegmunkáló műhelyben, mint ács, bodnár, asztalos, bútorkészítő. Valószínűsíthető, hogy a szüleivel, vagy legalább is a közelükben lakott.

Tanult és vállalta az összeütközéseket

A megbízható források szerint a Názáreti Jézus mintegy harminc évesen kezdett tanítani, és három esztendőn keresztül járta a Szentföldet. A föllépése előtti időkről nem sokat tudunk.

Az egyik fönnmaradt hiteles szövegegyüttes a gyermekségtörténeteknek a sora, amely azonban nem annyira az ő személyes tetteiről szól, inkább a megfogamzása és a születése körüli eseményekről, valamint arról, hogy a szülei mindezen kihívások és válságok kapcsán hogyan viselkedtek.

Kiemelkedik gyermekkorából a tizenkét esztendős Jézusról szóló történet, amely a vallásossággal és az istenhittel kapcsolatos érzékenységére és elkötelezettségére mutat rá. Tisztelte a szüleit, de fölvállalta a küldetéséből adódó esetleges feszültségeket is velük.

A föllépése utáni magatartásából arra következtethetünk (visszafelé), hogy fiatalkorában nem tétlenkedett, hanem nyelveket tanult, írni és olvasni tudott, elmélyülten ismerte a vallásos szövegeket, más értelmiségiekhez hasonlóan meggyőzően otthon volt a zsidóság önazonosságát adó szövegvilágban.

A 12 éves Jézus a templomban (Wikipedia)

Feleség és gyerekek?

Külsejéről nem sokat tudunk, de nyilván a benső erő, az elkötelezettség és a küldetéstudat, amely lobogott benne, kiül a tekintetre, a föllépésre is. A kornak a zsidó öltözködési és arcszőrzethordási szokásait viszont ismerjük, eszerint például nyilvánvalóan felnőtt férfiként dús arcszőrzete volt.

Jézusnak felesége és gyermekei nem voltak, ő maga nem alapított családot, az egész életét az ügyének kívánta szentelni. A korabéli följegyzések szerint több tekintetben kiemelkedett a kortársai közül, ennek megfelelően a legtöbben nem igazán értették a cselekedeteit, furcsállták azokat, a tettei sokakat megdöbbentettek.

Ugyanakkor csupán lassan kristályosodott ki önmaga előtt is – a kortársak számára pedig különösen – a küldetésének valódi, később történelemalakítónak bizonyuló jelentősége.

Állandó meg nem értések sora

Nyilvános működésének a három rövid esztendeje alatt elsősorban vándorolt, ami azt jelentette, hogy az alkalmi munkákon, valamint a helyzet adta élelemszerzésen (például a halászaton) kívül elsősorban adományokból tartotta fönn magát: rá volt utalva mások szolgáló szeretetére.

A korban egyáltalán nem volt ritka – mint ahogyan más korokban sem az – az Istennel különleges kapcsolatban állók föllépése, vagy legalább is azoké, akik ezt gondolták és hirdették magukról. Jézust is igen sokszor tekintették egynek a többi vándor-igehirdető közül – amíg meg nem bizonyosodtak az ellenkezőjéről, vagyis kiválasztottságáról és különlegességéről.

Nem egyszer kellett erőszakkal és támadásokkal szembenéznie, amelyek a szóbéli bántalmazástól a tevőleges elüldözésig terjedtek. Ezek azután egészen addig fokozódtak, hogy a gyarmatosító hatalom a fegyveres erőit is bevetette az elfogatására.

Jézust mindezzel együtt leginkább a meg nem értés, az állandó félreértések sora bántotta: ezt minden bántalmazásnál érzékenyebben fogadta, és hevesen vágyott arra, hogy mások is megtapasztalják az őt megérintő és hatalmába kerítő isteni szeretetet és bölcsességet.

József kiállt mellette, Mária támogatta

A (nevelő)apjáról, Józsefről a foglalkozásán kívül tulajdonképpen nem sokat tudunk, ismeretes azonban a férfias kiállása menyasszonya, majd felesége, Mária, illetve annak gyermeke, Jézus mellett. A halálának a helyét és a pontos idejét sem ismerjük, de a jelek szerint a gyermeke elvesztését – sőt talán az egész tanítói szolgálatát – már nem élte meg.

Wikipedia

Mária nagyon fiatalon lett édesanya – bár a korban azért ez nem volt annyira kirívó eset.

Nem mindig értette teljesen fiának a küldetését, elhivatottsága az ő számára is fokozatosan bomlott ki. Ugyanakkor, teljes mértékben kitartott fia mellett, és minden válsághelyzetében mellette állt.

Az édesanya, valamint a fia kapcsolata olyannyira szoros volt, hogy a Jézus számára rengeteg szenvedést tartogató kivégzésekor is jelen volt Mária. Sőt, a fiú egyik utolsó gondja éppen az volt, hogy a(z egyik) szeretett tanítványát, valamint az édesanyját kölcsönösen is egymás gondjára bízta.

Jézus halála után Máriának kulcsszerepe volt a tanítványi közösségnek az összetartásában és együtt maradásában, a föltámadásnak az örömhíréről a legelsők között értesült, és az abból kibomló következményeknek az elterjesztésében is oroszlánrészt vállalt.

Mária életéről Jézus halála után a tanítványi közösség gondoskodott. A keresztény hagyomány Mária halálát is sajátosan fogalmazza meg, amelyet az ’elszenderedés’ és a ’mennybe fölvétel’ kifejezésekkel ír le.

Nem maradt fönn a „vérvonal”

Jézusnak minden valószínűség szerint nem voltak testvérei. A források említenek ugyan „testvéreket”, de e szót ’unokatestvér’, illetve ’rokon’ jelentésben is gyakran használták. A római katolikus teológia a jelképes ereje miatt a tanítás szintjén is lényegesnek tartja a máriatanban, hogy az édesanyja nem fogant több gyermeket, se őelőtte, se pedig utána.

Családjának a vérségi és a leszármazási emlékezete egyáltalán nem maradt fönn, a legszűkebb rokonainak még a temetkezési helyét sem ismerjük, így az esetlegesen még ma is fennálló rokonsági láncra semmi sem mutat, és az tudományosan nem is volna igazolható.

A jelentősége annak, hogy a vérségi rokonok emlékezete hiányzik, a kiválasztottságnak és a meghívottságnak az egyetemességében rejlik. Nem a származása határoz meg ugyanis valakit, hanem mindenki istenképmás és Isten gyermeke, és személyes válaszadásra is képes, amikor találkozik Isten hívó szeretetével.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.