2016 szeptemberében, nem sokkal azelőtt, hogy a 288P nevű aszteroida a legközelebb járt a Naphoz, a csillagászok a Hubble segítségével alaposabban is elemezhették az objektumot.
A 288P a Mars és Jupiter közt fekvő kisbolygó-övben található. Az égitest vizsgálata kimutatta, hogy az objektum valójában nem egyetlen aszteroida, hanem két, hasonló méretű kisbolygó, melyek megközelítőleg 100 kilométerre keringenek egymástól.
A felfedezés önmagában is szenzációs volt, egy másik kutatás azonban aktivitást is felfedett a bináris rendszerben.
„A Nap hőjének növekedésével járó vízjég-szublimálás jelét fedeztük fel – hasonlóan jön létre az üstökösök farka
– mondta Jessica Agarwal, a Max Planck Naprendszer Kutató Intézet munkatársa és a csapat vezetője. Ezzel a 288P lett az első bináris aszteroida, melyről bebizonyosodott, hogy egyben a fő kisbolygó-öv üstököse is.
A kisbolygó-övi üstökösök, azaz a Mars és Jupiter közti üstökösszerű aktivitást mutató aszteroidák eredetének és fejlődésének megértése az egész Naprendszer megismerésében segíthet. Többek közt arra is választ adhat, hogy hogyan került a víz a Földre. A probléma az, hogy viszonylag kevés ilyen objektumot ismerünk.
A 288P tevékenysége azért is érdekes, mert a vízjég nem maradhat meg hosszú időn át a kisbolygó-öv égitesteinek felszínén. A csapat arra jutott, hogy aktivitása alapján a 288P nagyjából 5000 éves lehet, és egy nagyobb objektum szétszakadása után alakulhatott ki.
Mivel a 288P több szempontból is különleges, igen valószínű, hogy nagyon sokáig nem találunk majd hozzá hasonló bináris kisbolygót. Agarwal úgy véli, további vizsgálatokra és példákra lesz szükség, hogy megmagyarázhassuk, pontosan miként is jöhetnek létre ilyen égitestek.
(ESA)
