A csillagászok nem csak a felhő formája miatt gondolták úgy, hogy érdemes a jelenséget egy szívhez hasonlítani. A szupermasszív fekete lyuk ugyanis szakaszosan és szabálytalanul lövelli ki magából az anyagot, ez pedig a szerv működésére emlékeztette a kutatókat. A hatalmas “szív” 5-10 millió évenként ver egyet, ezzel tartva több millió fokos hőmérsékleten az anyagot.
A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society-ben megjelent tanulmány szerint a kutatók a galaxis elemzéséhez a NASA röntgencsillagászati műholdját, a Chandra űrtávcsövet használták. A szakértők felfedezték, hogy a fekete lyuk kitörései üregeket alakítanak ki az intergalaktikus plazmában, a nehezebb elemeket pedig eltolják a rendszer középpontjától.
A nemzetközi kutatócsapat a kitöréseket hangrobbanásokként azonosította, ugyanis a fekete lyuk a világűrbeli plazmában terjedő hangnál is sebesebbre gyorsítja fel az anyagot. Ezen hullámok eloszlásának felmérése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a szakértők megállapítsák, milyen gyakran robban a fekete lyuk.
A csapat különböző analitikai technikákat alkalmazott az adatok feldolgozásakor. Az egyik módszerrel például a plazma egyedi, ívelt struktúráját vizsgálták meg. A szakértők a robbanások hangját is elemezték. A zajok rendkívül változatosak voltak, igaz, mindegyik elképesztően mélynek bizonyult – az alap C hangtól 56 oktávnál mélyebben kezdődtek.
Amennyiben a különleges formák nem a hanghatás miatt alakultak ki, akkor feltehetőleg a plazmában megjelenő turbulencia vagy mágneses aktivitás hozta létre őket.
Az NGC 4696 meglehetősen távol található a Földtől, nagyjából 150 millió fényévre, a Kentaur csillagképben.