Eddig azt feltételeztük, hogy a háziegerek csak akkor kerültek közel az emberhez, amikor az 12 ezer éve áttért a mezőgazdálkodásra, mondta Lior Weissbrod, a Haifai Egyetem kutatója.
A szakértő és csapata a mai Izrael területén kutatta a háziegér (Mus musculus domesticus) nyomait. Eredményeiket a Proceedings című magazinban mutatták be.
Ehelyett azonban ezek az állatok már a késő pleisztocén korban feltűntek, amikor a vadászó és gyűjtögető ember letelepedett – mondta Weissbrod és kollégája, Thomas Cucchi, a párizsi CNRS kutatóintézet munkatársa.
Az emberek élelemkészletet, többek között vadon nőtt magvakat halmoztak fel, illetve maradékokat szórtak el, amelyek vonzották a rágcsálókat. A háziegér eközben teljesen kiszorította közeli rokonát, a Mus macedonicus nevű fajt.
Weissbrod és Cucchi tanulmányuk során Izrael öt lelőhelyén talált egérzápfogakat vizsgált: a fogak 11 500 és 200 ezer éves kor közöttiek voltak. A zápfogak alapján felismerhető az illető egérfaj.
A tanulmány megmutatta, milyen erős hatással volt az ember természetes környezetére.
Meglepően nagy hatással bírt az ember a környezetére, még mielőtt elkezdődött volna a mezőgazdaság, emelte ki Weissbrod. Sok kutató abból indult ki eddig, hogy az jelentette a fordulópontot az ember és környezete kapcsolatában. De most úgy tűnik, ez jóval korábban volt, fogalmazott.
A háziegér korai felbukkanása és a vad egér visszaszorítása arra utaló erős jel, hogy az ember azért vált farmerré, mert letelepedett, és nem fordítva.
A szakértők úgy vélik, az első háziegereknek korántsem volt olyan rossz hírük, mint a ma élő egyedeknek: a mezőgazdaság elterjedése változtatta meg a kapcsolatot. Korábban a háziegerek profitáltak az emberből, de nem zavarták.
Csak a mezőgazdaság térnyerésével jelentett problémát, hogy a rágcsálók megeszik a nehezen összegyűjtött gabonát. Az emberek ezért megpróbálták megakadályozni az egerek elterjedését és csapdákat állítottak fel. Az egerek kártékonnyá váltak és konkurenciát jelentettek a táplálékszerzésben.
(Gizmodo, MTI)
