Néha, amikor az egyszeri újságíró a tudomány rovathoz keres cikkeket, találkozik pár érdekes számadattal. Aztán utánanéz, elgondolkozik az arányokon, végül pedig azon kapja magát, hogy csak ül a gép előtt, néz ki az ablakon, és azon gondolkozik, ahhoz a hatalmas univerzumhoz képest mekkora kis porszemek is vagyunk. Aztán meg azon, hogy mi is hatalmas univerzumok vagyunk, amikben sok-sok nagyon pici porszem található. Hogy milyen számok váltották ki ezt a töprengést? Például ez az öt.
1. Annyi DNS van egy átlagos emberi testben, hogy egymás után rakva őket eljutna a Plútóig és vissza… 17-szer
A minden emberi sejtben megtalálható genetikai kód 23 DNS molekulát tartalmaz, amelynek mindegyikében minimum 500 ezer, de akár 2,5 millió nukleotid-pár található. Egy ilyen DNS molekula “kisimítva” másfél centitől 8 és fél centiméterig terjedhet, átlagosan nagyjából 5 centis. Az emberi testben összesen 37 trillió sejt van, tehát ha mindegyikből kinyernénk az összes DNS-t, kisimítanánk és egymás után raknánk, a végeredmény kétszer tíz a tizennegyediken méter lenne, azaz annyi, mint 17-szer oda-vissza megjárni a Föld-Plútó távolságot. Ami bizony nem kevés, és most ne is gondoljunk bele, hogy az a szegény kis égitest bolygó, vagy nem bolygó, csak az a lényeg, hogy nagyon-nagyon messze van.
2. A saját sejtjeinknél tízszer több baktérium figyel a szervezetünkben
Ennek tudatában elég vicces, amikor valaki azt mondja: mosd meg a kezed jól, ne maradjon rajtad egy szem baktérium sem. Gyakorlatilag megteszünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy eltaszítsuk magunktól a baktérumokat, pedig mindannyian sétáló petricsészék vagyunk, bárhogy is küszködünk ellene. Az összes bennünk élő baktériummal megtölthetnénk egy közel kétliteres üdítős palackot, ami azt jelenti, hogy nagyjából tízszer annyi baktérium ficereg bennünk, mint ahány saját sejtünk van.
Nyugalom, nem kell rögtön a járványügyi hatóságokhoz rohanni, a bennünk élő apróságok legtöbbje hasznos, sőt túlélni sem tudnánk nélkülük: ezek alakítják például a bevitt ételt energiává, de az immunrendszerünk működéséhez is elengedhetetlenek.
3. Egy foton minimum 40 000 évet utazik a Nap belsejéből a felszínéig… aztán mindössze 8 perc alatt ér a Földre
A Nap középpontjától a felszínéig egy fotonnak 696 000 kilométernyi utat kell megtennie. Ahhoz, hogy “megszökjön” az űrbe, a számítások szerint legalább 40 000 évre van szüksége, de mivel a fotonok nem egyenesen haladnak belülről kifelé, hanem összevissza, úgynevezett “részeg ugrásokkal” haladnak. Épp ezért pár tízezer évtől akár évmilliókig is tarthat, amíg egy elér a Nap és az űr határvonaláig, tehát ha most felnézünk a napra, az onnan érkező fény egyes alkotóelemei akár millió éve vándorolhattak, mielőtt a szemünkig eljutottak. Mi pedig jól kivédjük őket egy olcsó napszemüveggel.
4. Nyolcszor annyi atom van egy teáskanálnyi vízben, mint ahány teáskanálnyi víz van az Atlanti-óceánban
Egy teáskanálnyi víz nagyjából 5 millilitert jelent, ebben kétszer tíz a huszonharmadikon darab vízmolekula található. Ezek mindegyike három atomból áll (aki hiányzott volna kémia órán, két hidrogénről, és egy oxigénről beszélünk). Ha az atomok számának megfelelő teáskanálnyi vizet akarnánk valahová kiönteni, előbb kerítenünk kéne nyolc Atlanti-óceánnyi méretű vödröt. Meg persze sok-sok türelmet. Meg vizet.
5. Egy átlagos ember életében annyit sétál, hogy ötször kerülhetné meg gyalog a Földet
Ha egy viszonylag mindennapos aktivitási szintű embert nézünk, nagyjából 7500-at lép naponta. Ha ezzel a mennyiséggel számolunk 80 éves koráig, az 216 262 500 lépést jelent összesen. Innentől csak matek kérdése: a Föld körmérete az Egyenlítőnél mérve 40030 kilométer, tehát az emberélet alatt megtett körülbelül 200 000 kilométer azt jelenti, hogy ötször tudnánk végiggyalogolni ezt a távot. Persze csak akkor, ha lenne mondjuk egy vékony fém palló, ami körbevisz az Egyenlítőn, ahogy ezt Erich Kästner is megírta a zseniális Május 35. című regényében.
(a cikk a ZMEscience összeállítása alapján készült)
