Az agyunk által produkált egyik legfurább hétköznapi jelenség a déja-vu, amikor valamiért úgy érezzük, hogy az éppen aktuális történéseket már megéltük egyszer. Bár mindez csupán néhány másodpercig tart, de addig tényleg roppant érdekes és végtelenül zavarbaejtő dologról van szó. Eddig nem igazán tudtuk, hogy mégis mitől keletkezik ez az érzés (bár a Mátrix teória mindig is ott volt opcióként, ugye), de a kutatók most előálltak egy új magyarázattal, méghozzá a Budapesten tartott Conference of Memory-n.
A St. Andrews Egyetem képviselétben Akira O’Connor magyarázta el, hogy nem a Mátrixban nyilvánvaló hibákról van szó (na, tessék!), hanem az agy ellenőrzi a saját memória rendszerét. Első körben O’Connor és kollégái kidolgoztak egy technikát, mellyel mesterségesen idézték elő az alanyaikban a déja-vu érzést, méghozzá egymáshoz kapcsolódó szavak sorozatán keresztül úgy, hogy nem fedték fel azt az egyetlen szót, ami összeköti őket. Példaként: az egyik vizsgálatban a kapcsolódó szavak az ágy, párna, álom és éjszaka voltak, de a kapcsolatot az “alvás” kifejezés jelentette, ám ez nem szerepelt köztük.
Ellenőrzésként, hogy biztosan nem hangzott el az alvás (sleep) szó, a kutatók rákérdeztek az alanyoknál, hogy volt-e s-betűvel kezdődő szó, ám amikor később felidézték, hogy miket hallottak, a legtöbbjük úgy vélte, hogy igenis elhangzott az “alvás” annak ellenére, hogy tudták, nem hallották, és ekkor ütött be nekik a déja-vu érzés. Aztán mindezt összekötötték az fMRI vizsgálattal, és kiderült, hogy bár normális esetben a társított memória területe lett volna a legaktívabb, a déja-vu miatt a frontális területek (ahol a döntéshozatalok is születnek) mutatott aktivitást.
O’Connor úgy véli, hogy ezek a frontális régiók valószínűleg az emlékeket ellenőrzik, keresve a hibákat, és azonnal aktiválódnak, amint eltérést tapasztalnak. Stefan Köhler (Western Ontario University) szerint a déja-vu folyamán valószínűleg az agyban egyfajta konfliktusmegoldás történik, ám ahhoz, hogy ez a teória egyértelmű bizonyítékot nyerjen, még elég sok kutatást kell végezni. De ha így van, akkor tulajdonképpen annyi történik, hogy a frontális területek ellenőrzik a folytonossági hibákat aközt, hogy mire emlékszünk, és mit tudunk, hogy megtörtént.
