A tetoválásról sokan tudják, hogy ősi művészet. Ha névről nem is, de a maorik bőrdíszítő eljárását, a tā mokót – amely technikailag nem is tetoválás – a témában kevésbé járatosak is ismerhetik. Valahogy a mai nyugati emberben az a kép alakult ki, hogy a tetkók mind onnan, a messzi Ázsiából származnak – éppen ezért európai emberen kultúridegennek hatnak.
Az elképzelésnek vannak alapjai, hiszen a keleti civilizációknál sokkal nagyobb számban találhatók meg a testfestés nyomai. Az ókori Kínától Mezopotámián át egészen Egyiptomig megjelennek a tetoválások forrásai. A közelmúltban például egy 3 000 éves egyiptomi női múmián fedeztek fel igen díszes és összetett szimbólumokat – a tetoválások szó szerint az egész testét beborították.
Ezen talán meg sem lepődünk. Az inkább érhet váratlanul, hogy az egyik első bizonyított tetoválás európai: az 5 300 éves jégember, Ötzi testén találták meg. Az Alpokban előkerült múmián 15, valószínűleg gyógyító szándékkal elkészült, maradandó bőrfestés nyoma fedezhető fel.
Az ókorból pedig már rengeteg görög és római szerzőtől származó forrásunk van. A leírások a testfestést viselő népek felsorolása mellett sokszor magáról a technikáról, és a elkészítés okáról is beszámolnak. A rómaiak például a bűnözőket és a rabszolgákat jelölték meg tetoválással, a skótoknál, pikteknél és a germán népeknél ezzel szemben kifejezetten díszként viselték őket.
A király, akinek holttestét tetoválása segítségével azonosították
Ezek alapján mondhatjuk azt is, hogy bár a tetoválásnak vannak európai hagyományai, ezek mind a keresztények előtti időkből, “barbároktól” származnak.
Azonban a középkorból is ismerünk tetovált személyeket, méghozzá nem csak közönséges csavargókat. A hastingsi csatában elesett II. Harold angol királynak például a mellkasán volt egy feleségére, Edithre, illetve egy Angliára utaló tetoválása. A krónikák feljegyzései alapján a király halála után teste annyira szétroncsolódott, hogy később csak a jellegzetes bőrfestés alapján tudták azonosítani.
A Szentföldet megjárt lovagok és zarándokok közt pedig valódi szuvenírnek számított egy-egy vallási motívum elkészíttetése.
A nyugati tetoválás végül a 16. századtól vált igazán divatossá. A földrajzi felfedezésekkel az öreg kontinensen újra megismerték a pár száz évig csak szűk körben menő művészetet. A korszakban először a matrózokon jelentek meg a varrások, kapcsolataik révén pedig az európai utcákon is elterjedtek. Az 1600-as évektől azonban a testfestés már a felsőbb körökben is hódítani kezdett – az arisztokraták tetkóikat természetesen amúgy ruhával eltakarható bőrfelületre varratták.
Az 19-20. századra a tetoválás már kifejezetten trendi volt. Ebben a korszakban élt a történelem egyik első ismert női tetoválója, Maud Wagner is. Az amerikai művész maga is büszkélkedhetett jó néhány ábrával.
Hisszük, vagy sem, de olyan híres és befolyásos személyek is hordtak öltözékük alatt ilyen díszeket, mint II. Miklós orosz cár, Theodor Roosevelt, vagy éppen Thomas Edison – a legendás feltaláló állítólag saját bőrén próbálta ki egyik szabadalmát, az elektromos tetoválótűt.
Talán ezeknél a figuráknál is meglepőbb lehet, hogy a mindig morcos angol buldog, Winston Churchill alkarján is volt egy klasszikus horgonymotívum. A katonakarriert megjárt személyeknél egyébként sem volt ritka a tetováltatás.
Széchenyi tetkója: egy szív és egy név
A korszakból magyar vonatkozású feljegyzések is születtek, melyek nagy emberek titkos tetoválásairól szólnak. Megdöbbentő, hogy ki mindenki varratott magára.
Egyes források szerint Széchenyi István bal alkarján egy szívecske, valamint szerelme neve volt látható. Emellett Ferenc József több családtagja; így felesége, Erzsébet; fia, Rudolf; valamint unokaöccse, Ferenc Ferdinánd testén is akadt bőrdísz. A későbbi szarajevói merénylet áldozata például babonából készítette el tetoválását, úgy hitte, az megvédi a bajtól.
Talán a leghíresebb tetovált politikusunk mégis Horthy Miklós lehet. A kormányzó még fiatalabb korában, állítólag ittasan varratott bal alkarjára egy hatalmas sárkányt.
A tetkó tehát régóta része az európai kultúrának. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek kötelező varratni magára.
