A Mars egykor nagyon hasonlíthatott a Földre

A kutatók ma már szinte biztosra veszik, hogy néhány milliárd évvel ezelőtt hatalmas tengerek hullámoztak a Marson, és a klímája is hasonló lehetett, mint a Földé.

Most, a Curiosity marsjáró kutakodásának köszönhetően az is kiderült, hogy a vörös bolygó még annál is földszerűbb lehetett, mint eddig gondoltuk: a légkörében ugyanis nagy mennyiségű szabad oxigén volt.

Legalábbis erre utalnak a Curiosity ChemCam nevű eszközének adatai, amelyek szerint a Gale kráter szikláiban meglepően sok mangán-oxid található – egy olyan vegyület, amelynek kialakulásához az kell, hogy rengeteg elemi oxigén legyen a légkörben.

Adja magát a következtetés: amikor ezek a sziklák kialakultak, a Marsnak nagyon hasonló atmoszférája lehetett, mint 2-2,5 milliárd évvel ezelőtt a Földének. A mi bolygónkon ekkor következett be a nagy oxigenizációs esemény (Great Oxygenation Event): egy drasztikus környezeti változás, amelynek következtében jelentősen megnőtt a légkör molekuláris oxigéntartalma.

A tudósok szerint valószínű, hogy a GOE-t a fotoszintetizáló életformák megjelenése indíthatta be, amelyek fokozatosan oxigénné alakították a szén-dioxid jelentős részét. Miután a talaj és a felszíni kőzetek már nem tudtak több szabad oxigént felvenni, a maradék összegyűlt a légkörben és oxigenizálta a Földet.

Nagy kérdés, hogy honnan származott a marsi oxigén. Egyes kutatók szerint mikrobák termelhették – de mivel eddig még nem találtunk bizonyítékot arra, hogy mikrobiális élet lett volna a bolygón, ez a forgatókönyv nem túl valószínű. Nagyobb az esélye annak, hogy a Nap volt a ludas: pontosabban az, hogy központi égitestünk elpusztította a Mars légkörét.

„Valószínű, hogy a Mars gravitációs mezejének gyengülése miatt lebomló vízből kerülhetett az atmoszférába az oxigén” – írta tanulmányában Nina Lanza, az új-mexikói Los Alamos National Laboratory bolygókutatója.

Lanza szerint miután a Nap elkezdte leszaggatni a vörös bolygóról a légkörét, az egyre erősebbé váló ionizáló sugárzás hidrogénre és oxigénre bonthatta a vizet. Mivel a Marsnak gyenge a gravitációs mezeje a kisebb tömegű hidrogénatomok könnyű szerrel elillanhattak az űrbe, míg a nehezebb a nagyobb sűrűségű oxigénatomok maradtak. Ez az oxigén lépett aztán kölcsönhatásba a felszíni kőzetekkel, minek következtében mangán-oxidok és a bolygó jellegzetesen vöröses színét adó vasoxidok keletkeztek.