Tudomány

Molotov: ugyanez a sors vár Hitlerre is

A két aláíró külügyminiszter neve után Molotov-Ribentropp paktumként vonult be a világtörténelembe az a dokumentum, amelyben 1939. augusztus 23-án megnemtámadási szerződést kötött egymással a két totális diktatúra, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió. Egy titkos záradékban pedig felosztották egymás között Lengyelországot, és szovjet érdekszférának minősítették a Baltikumot, valamint Beszarábiát.

Miután Hitler 1939 szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, a Vörös Hadsereg 17-én keletről tört be, elfoglalta a megállapodásban szereplő területet. Látszólag minden a legnagyobb rendben volt, a két ország viszonyában, ám a színfalak mögött mindkét fél bizonytalan volt.

A Führer annyira tartott egy esetleges brit-szovjet összefogástól, hogy 1940 decemberében parancsot adott a keleti villámháborúról szóló Barbarossa-terv kidolgozására.

Nem volt ez új gondolat, Hitler már a Mein Kampfban írt a Szovjetunió elleni “keresztesháború” szükségességéről: el akarta pusztítani a bolsevizmust, a német “életteret” pedig az Uralig tágította volna.

Német és szovjet katonák barátkoznak Lengyelországban (Bundesarchiv)
Német és szovjet katonák barátkoznak Lengyelországban (Bundesarchiv)

Példátlan hitszegés

Sztálint mégis gyakorlatilag készületlenül érte, amikor 1941. június 22-én megindult a világtörténelem legnagyobb méretű offenzívája. Három és félmillió katona, 2500 harci repülő és háromezer harckocsi tört be a Szovjetunió területére. Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet külügyminiszter ezen a napon a rádión keresztül szólt a lakossághoz.

Szovjet állampolgárok! A szovjet kormány és vezetője, Sztálin elvtárs felhatalmazott engem, hogy a következő bejelentést tegyem

– olvashatjuk Molotov első szavait a National Geographic Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot című könyvében.

Ma hajnalban 4 órakor bármilyen előzetes követelés és hadüzenet nélkül német csapatok támadták meg országunkat, a Szovjetuniót. […] A hazánk elleni támadás példátlan hitszegés a civilizáció történetében. Annak ellenére követték el ugyanis, hogy megnemtámadási szerződést kötöttünk Németországgal, melynek pontjaihoz a szovjet kormány mindeddig híven tartotta magát.

Elmondta, hogy a németeknek semmi okuk nem volt az agresszióra, mert a Szovjetunió betartotta a szerződést – mondta, majd: “Ezért a barbár támadásért egyedül Németország fasiszta vezetői a felelősek. ”

A támadót utoléri végzete

A moszkvai német nagykövet csak fél hatkor, vagyis jóval a hadművelet megindítása után jelentette neki, hogy Németország háborút indít a Szovjetunió ellen, válaszul a Vörös Hadsereg csapatösszevonásaira a német határ közelében. Molotov válaszában leszögezte, hogy mivel a németek semmiféle hivatalos igénnyel nem lépett fel korábban, a Szovjetunió pedig békés állásponton volt, a maguk részéről agresszornak tekintik Németországot.

Nem először esik meg velünk, hogy ilyen ádáz ellenség támadását kell visszavernünk. Napóleon ellen Oroszország már fölvette a harcot hazájáért, s a támadót utolérte végzete. Ugyanez a sors vár Hitlerre is, aki féktelen vakmerőségében új keresztes hadjáratot hirdetett országunk ellen. […] A kormány arra szólít föl benneteket, szovjet állampolgárokat, hogy még hívebben kövessétek a dicsőséges bolsevik pártot, a szovjet kormányt és nagy vezetőnket, Sztálin elvtársat. Igaz ügyért küzdünk, és a győzelem a miénk lesz.

Csaknem 25 millió szovjet katona és civil életébe került, de végül tényleg győztek – a Szovjetunió nélkül, egyedül a nyugat lehet, nem tudta volna elpusztítani a nácizmust. Az már más kérdés, hogy a háború után Sztálin rendszere újabb, példátlanul kegyetlen és gonosz fejezetet nyitott a civilizáció történetében.

(Kiemelt kép: Molotov és Hitler a Pravda 1940. november 18-ai számának címlapján. Forrás: Wikipedia)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik