Nem telt még el száz év sem azóta, hogy a paraszti otthonok elengedhetetlen kelléke volt a megszentelt gyertya – számos esetben vehették hasznát, a legfontosabb talán az újszülött lelkének védelme volt.
A keresztvíz tisztít
Az elmúlt évszázadokban megdöbbentően magas volt a gyermekhalandóság aránya, főleg a rossz higiénés viszonyok, alsóbb néprétegekben az alultápláltság miatt. Az újszülöttek fele nem élte meg a felnőttkort, és leggyakrabban még a társadalmi elit családjai sem tudták felnevelni az összes babájukat.
A tragédiákat nyilvánvalóan mindenki a helyzet és saját lelki alkata szerint élte meg és dolgozta fel, és az egyház is igyekezett segíteni.
Ott várnak is rá, mert csak így lehet pótolni az ördöggé lett bukott angyalok seregét…
Bölcsőtől a sírig
Ám a világra jöveteltől a keresztelésig eltelt idő kritikus volt, és ha gyermek a keresztelő előtt meghal, oda lelki üdve is. Ebbe talán még szörnyebb volt belegondolni, mint a földi élet elvesztésébe. Nem lehetett ott minden szülésnél pap, vagy ha igen, akkor sem jutott a gyerek közelébe azonnal – a férfiakat kitiltották a szülőszobából. Szörnyű, de tényleg minden perc fontos lehetett.
Szentelt gyertyát égettek a pogányka mellett például, ez egészen a keresztelőig világított, máskülönben félő volt, hogy a babát gonosz, rossz szellemek kicserélik.
De a szentelt gyertya egész sírig kísérte a katolikusokat. Ezt vitte az ifjú anya, amikor először templomba ment, ezt égették a súlyos beteg mellett, a haldokló kezébe adták. Meggyújtották mindenszentek és halottak napján, húsvétkor, karácsonykor is. Védelmi erejében bízva épülő házak falába is szentelt gyertyát építettek, de úgy tartották, hatékony vihar, mennydörgés, égzengés, villámlás és jégeső kivédésére is.
Nem kérdés, hogy nagyon fontos tárgyról van szó, amelyet február másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján lehetett “beszerezni”. A rómaiak ebben az időben Februus, illetve Pluto tiszteletére égő fáklyákkal járták körül a várost, miközben vesszővel igyekeztek egymást a bűnöktől megtisztítani.
Jézus bemutatása, Mária tisztulása
Ezzel párhuzamosan ezen a napon a keresztények gyertyás körmeneteket tartottak:
a keresztények Mária tisztulása napján gyertyákkal a kezükben, dicsőítő énekeket és zsoltárokat énekelve a templomok és a szent helyek környékén körmeneteket tartanak.
A gyertyaszentelés későbbi, a X. századra tehető, európai elterjedése pedig a XII-re. A Pray-kódex alapján tudjuk, hogy Magyarországon ezen a napon először a tüzet áldották meg, és ennél a tűznél gyújtották meg a gyertyákat.
Maga a gyertya fényt szimbolizálva kerül a képbe. Jézust születése után negyven nappal, vagyis február 2-án vitte Mária bemutatni a templomba. Az Úr törvénye ugyanis így szólt: “Minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve”. Simeon és Anna, két egyszerű, idős ember tett bizonyságot Jézus személyéről.
A fény
Simeonnak Isten a Szentlélek által megüzente, hogy addig nem hal meg, amíg a Megváltót meg nem látja. A kis Jézust karjaiba véve így szólt:
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, a melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
A Gyertyaszentelő Boldogasszony megnevezés az ünnep kettősségére utal. Zsidó szokás szerint ha egy asszony fiút szült, utána negyven napig tisztátalannak számított. Ezután az anya templomba ment, ahol áldozatot mutatott be, és egy rituális tisztálkodásnak vetette alá magát. Jézus bemutatása mellett tehát ez a nap Mária megtisztulása is egyben.
