A Guardian csütörtöki híre szerint rendkívül izgalmas felfedezéseket tett a Csurjumov-Geraszimenko üstököst tanulmányozó Philae leszállóegység. A szonda csak a múlt hónapban ébredt fel és lépett kapcsolatba a Rosetta űrszondával – és azon keresztül a földi irányítóközponttal. Jelentős késéssel, mert tavaly novemberben elvétette a landolást, és az űrszikla árnyékos oldalán kötött ki, így nem sok hasznát vehette a berendezéseit tápláló napelemeknek.
Megérte várni, mert a Philae egészen elképesztő dolgokat talált. A 4,5 milliárd éves üstökös jeges felszínét helyenként hó puhaságú üledék és gázgejzírek borítják, a belseje pedig üreges. Még meglepőbb, hogy a szonda nagy mennyiségben talált olyan szerves molekulákat a talajban, amelyek egy kellően barátságos közeget biztosító bolygóra jutva fontos szerepet játszhatnának az élet kialakulásában.
Szerencsésen landolt a Philae az üstökösön (Fotó: Europress/AFP)
Az Európai Űrügynökség (ESA) kutatói csütörtökön hét, a szonda felfedezéseit ismertető tanulmányt tettek közzé a Science-ben. A Philae sajnos csak három napig gyűjtötte az adatokat, utána lemerültek az akkumulátorai, és újra elvesztette a kapcsolatot a Rosettával.
Stephan Ulamec, a Cologne-i Német Űrkutatási Központban működő Philae-projekt vezetője a Guardiannek nyilatkozva azt mondta, annak ellenére, hogy a leszállóegység rögzítő csáklyái és fékezőrakétája meghibásodása miatt először visszapattant a felszínről, végül mégis rendkívül szerencsés módon landolt.
Amint talajt ért, lábai belesüppedtek a felszínt borító vastag törmelékrétegbe, oldalra pattant és nekiütközött egy hatalmas kráter oldalának: ez volt az oka annak, hogy végül több mint egy kilométerre a tervezett leszállóhelytő állapodott meg.
A szonda remek panorámaképeket készített (Fotó: ESA)
„Szerencsénk volt, hogy [a szonda] beleütközött a kráter peremébe. Ha nem akasztotta volna meg, minden bizonnyal az üstökös sötét oldalán, akkor még teljesen feltérképezetlen területen ért volna földet – mondta Ulmec. – Ez nagyon rossz lett volna. Komoly esélye lett volna, hogy végleg elveszítjük, és biztos, hogy nem tudott volna képeket továbbítani hozzánk.”
Mivel viszonylag jól megvilágított helyen állt meg, a Philae hét kamerája remek panoráma-felvételeket készíthetett az üstökös repedezett, sziklákkal és vastag porréteggel borított felszínéről. A fényképeken látható, árkokkal körbevett sziklák arra utalnak, hogy a felszínt a földihez hasonló eróziós folyamatok formálták.
A szerencsés véletlenek nagy szerepet játszottak a küldetés sikerében. Az első leszálláskor nagy adag üstököspor szorult a COSAC nevű berendezés kipufogócsövébe. A por eléggé felhevült ahhoz, hogy elpárologjon; a berendezés ezt a párát elemezve tudta megállapítani, hogy a talajban víz, szénmonoxid és 14 különféle szerves anyag is megtalálható. Köztük négy olyan – a metil-izocianát, az aceton, a propionaldehid és az acetamid – amelyeket eddig egyetlen üstökösön sem találtak.
