Tudomány

Így győztük le a tbc-t

Évszázadokig a leghalálosabb betegség volt, mígnem az '50-es években a kormányzat kíméletlen harcot indított a gümőkór ellen.

A tuberkolózis (tbc) vagy gümőkór egy baktérium okozta fertőző betegség, a leggyakrabban a tüdőt támadja meg, ahol gümők keletkeznek – innen a betegség latin neve is, a tuberculum gümőt jelent. Ezek akadályozzák a tüdő normális működését, emellett káros anyagokkal árasztják el a szervezetet. Ősidőktől fogva ismert kórkép, évszázadokon át gyógyíthatatlan volt és világszerte vezette a halálozási listákat. Magyarországon a XX. század fordulóján a halálesetek 90 százalékáért volt felelős a tbc.

Tizedére csökkent a betegek száma

Kocsis Piroska a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában megjelent cikkéből kiderül, a legnagyobb veszélyt Európában jelentette a nyomornegyedek megjelenésével, ahol a zsúfoltan, rossz körülmények között élő, legyengült immunrendszerű emberek könnyen megfertőződhettek. A XIX. század közepén kísérletet tettek a betegség kezelésére úgy, hogy a tehetős betegeket tbc-szanatóriumban helyezték el. Itt bőséges ellátásban részesültek, napi 16-24 órát feküdtek, ám a túlnyomó többség így is meghalt.

A XX. század elején báró Korányi Frigyes vállalt aktív szerepet a kór ellen, a két világháború között pedig Johan Béla kezdeményezésére születtek meg az első törvények, amelyek hatására elkezdődött a tüdőgondozói hálózat kiépítése. A háború után a tbc elleni küzdelem kiemelt szerepet kapott: 1948-ban már minden járásban volt tüdőgondozó intézet, megsokszorozódott a tüdőbetegek kezelését szolgáló kórházi ágyak száma, és ingyenessé vált a gyógyszerellátás.


Fortepan/Jurányi Attila

Ezek hatására a halálozások mértéke az 1938. évi szintegytizedére csökkent, ám az igazi szigor az 1950-es évektől kezdődött. Kialakították a tüdőgondozói hálózatot, elrendelték a lakosság rendszeres tüdőszűrését, ingyenessé tették a betegek kezelését, és megjelentek az első hatékony gyógyszerek, valamint megkezdődött a csecsemők BCG-oltása.

Szükség volt a szigorra

A lakosságot röplapokon győzködték a tüdőszűrés veszélytelenségről. Megszervezték a betegek foglalkoztatását és átképezték azokat, akik kigyógyulva a gümőkórból nem ttérhettek vissza korábbi, nehéz fizikai munkával járó állásukba. Az ingyenes tüdőszűrés technikai feltételei azonban nem mindig voltak adottak, a kormányzat szigorú intézkedései a gyakorlatban legtöbbször nem voltak kivitelezhetőek. A zsúfoltság, hosszú várakozás és a szervezetlenség miatt nemcsak a betegek, de a tüdőgondozók alkalmazottai is sokszor panaszkodtak. Utóbbiakat szinte maga alá temette a rengeteg kötelező adminisztráció.

A statisztikákra és jelentésekre pedig szükség volt, hogy az egészségügyi szervek képet kapjanak a tbc-s betegek neméről, koráról, kórformájáról és státuszáról. “Kínlódva” indult, de az 1970-es évekre sikerült visszaszorítani a rettegett kórt. Ehhez azonban szükség volt az egészségügyi kormányzat szigorú intézkedéseire az ’50-es évek elején.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.