Giordano Bruno már fiatalon problémásnak bizonyult, teológiai tanulmányai során ugyanis kétségeket fogalmazott meg a Szentháromság-tannal kapcsolatban, illetve vitára bocsátotta az ariánus téziseket. A XVI. század közepén mindez nemcsak merész szabadosságot jelentett, de életveszélyt is. Mégis felvételt nyert a Domonkos rendbe, 1572-ben pedig pappá szentelték. Az önfejű és provokatív szerzetes rövidesen Genfbe, a protestáns fellegvárba menekült az inkvizíció elől, ám a kálvini reformációval szemben megfogalmazott éles kritikái miatt innen is hamar elűzték.
Az egész világrendet megkérdőjelezte
Rövid vándorlás után a francia III. Henrik toleráns udvarában talált menedéket és egyetemi katedrát – írja a Rubicon.hu. itt, és angliai tartózkodása alatt teljesedett ki Giordano Bruno munkássága. Nem kevesebbet állított, mint hogy Földünk egy végtelen univerzumban helyezkedik el, ahol a csillagok valójában távoli napok, ezek körül pedig számos olyan bolygó kering, mint a mienk. Az univerzuma az anyag és a forma végtelen variációiból állt, amit apró, gömbszerű képződményekből épített fel. De nem maradt az asztonómia határain belül, elméletét filozófiai és teológiai aspektusból részletesen kidolgozta.
Az egyháznál azzal húzta ki a gyufát, hogy cáfolta a Biblia illetékességét a tudományos kérdésekben, és a Szentírást a hit, illetve a filozófia világába „száműzte.” A gondoskodó Istent elvont „világszellemmé”, vagy „világlélekké” változtatta át, rendre pellengérre állította a társadalom belső ellentmondásait és képmutatását. Bírálta a katolikus és protestáns etikát, de azzal is felháborodást keltett, hogy a vallást a filozófiával azonos szintre degradálta. Az egyház intézményét a népek kormányzásának, a társadalom manipulációjának eszközeként definiálta.
Az inkvizíció “vette kezelésbe”
Az okkultizmusban is járatos tudós azzal a kijelentésével is komoly botrányt okozott, miszerint Jézus és Mózes nem Isten segítségével, hanem varázslat útján vitte végbe csodáit. Eretnek gondolatai provokatív személyiségével kiegészítve örökös vándorlásra kárhoztatták, idővel valamennyi keresztény felekezet kiközösítette, és nem akadt olyan város, mely szívesen látta volna őt falai között. Sorsát nem kerülhette el: 1592 májusában per indult Giordano ellen Velencében. Nézetei egy részét hajlandó volt visszavonni, illetve azt a védekezési taktikát alkalmazta, hogy téziseinek filozófiai jellegét hangsúlyozta ki a teológiai alapon megfogalmazott vádakkal szemben.
A tudós számára a per ígéretesen indult, ám ügyét – Domonko rendi szerzetesről lévén szó – a római inkvizíció a maga hatáskörébe rendelte. Giordano Brunót Rómába szállították, ahol 1593. január 27-én a Szent Officium börtönébe zárták, ezzel pedig hivatalosan is kezdetét vette az a hét éven át húzódó újabb per. A tudós korábbi taktikája eredménytelen volt a pápai inkvizítorok ellen, Róma csakis azt a megoldást tartotta elfogadhatónak, ha a vádlott teljes megbánást tanúsít, és összes tézisét visszavonja. Erre nem volt hajlandó, így 1600. február 8-án eretnekség vádjában bűnösnek találták és máglyahalálra ítélték. Kilenc nappal később, február 17-én végezték ki Róma virágpiacán.
