Az esztergomi érsek egy 10 éves fiút, IV. Béla unokáját koronázta királlyá 1272 nyarán. Hazatértek a korábban külföldre menekült előkelők, Magyarországon megsokasodtak a belháborúk, a királyi hatalom rohamosan háttérbe szorult, a belviszonyokat két főúri csoport ellentéte szabta meg. Az egyik élén Kőszegi Henrik és Gutkeled nembéli Joachim állt, míg a másikat a Csák nemzetség tagjai vezették.
Leszúrták a királyt
A királyt teljes egészében az oligarchák tartották markukban, elhatalmasodott az anarchia, a királyságban korábban elképzelhetetlen események történtek: Kőszegiék fogságra vetették a felkent magyar királyt, Árpád vérét. A király nagykorúsága után sem változott semmi. A Kun Lászlóként is emlegetett László tatárokat hívott az országba magyarok ellen, feleségét eltaszítva kun ágyasokat tartott. “A magam számára … én vagyok a törvény,és hogy valamiféle papok törvényei korlátozzanak, el nem tűröm” – válaszolta a józanságot kérő egyháziaknak.
Kun László és gyilkosai a Képes krónikából (Wikipedia)
Úgy halt, ahogy élt: 1290 nyarán kunok gyilkolták meg, feltehetően valamelyik bárói csoport magbízásából. Ez is a vég kezdetét jelenti, Szent István koronáját viselő Árpád-házi uralkodóra korábban egyetlen alattvalója sem mert volna kezet emelni. Az ország ekkor már gyakorlatilag egymással és a központi hatalommal harcoló oligarchák tartományaira szakadt, akik önálló külpolitikával és hadsereggel bíró “kiskirályságokat” alakítottak ki.
Összefogás az oligarchák ellen
Árpád nagyfejedelem utolsó leszármazottja, III. András az ország egységének megszilárdításának szándékával lépett trónra. Magyarországon, “amelyet régóta pusztít a viszály és a borzalmas széthúzás,a mi trónra lépésünk és megkoronáztatásunk békére és megegyezésre fog bírni mindenkit, félretéve az állati ellenségeskedést, megszüntetve a széthúzást és az indulatokat, megadva mindenkinek, ahogy illik,a szabadságot” – vallotta az utolsó Árpád-házi király.
A papság és a nemesség összefogásával már 1290-ben gyűlést tartott Óbudán, amely határozatai az oligarchák hatalmának letörését célozták. Ám ereje nem volt a királynak, a kezdeti lendület hamar megtorpant, a bárók ellen tehetetlennek bizonyult. Helyzetét nehezítette az Anjouk törekvése a magyar trón megszerzésére, bár a papságot és a nemességet maga mellett tudhatta. Ők voltak azok, akik 1298-ban országos gyűlésen ismét a királyi hatalom megerősítése érdekében hoztak törvényeket.
III. András Thuróczi János krónikájából (Wikipedia)
Megmérgezték?
András is felhagyott addigi “lagymatagságával”, 1299-ben behódolásrra bírta a Kőszegieket, 1300-ban pedig Csák Máté is hűséget fogadott. Jó irányba indult, de útját nem tudta végigjárni: 1301. január 14-én megdöbbentő hirtelenséggel elhunyt. Halálát sokan mérgezésnek tulajdonították, de erre nincs bizonyíték, egy hirtelen ölő kór is végezhetett vele.
Károly Róbert ekkor már az országban volt, és megkezdte évtizedig tartó harcát Szent István koronájáért. Az Árpád-ház III. Andrással kihalt, de I. Károly sikerrel verte le az oligarchákat, sikerült megakadályozni Magyarország széthullását. Sőt, az ország ismét elindult az európai középhatalommá válás útján.
