Úgy gondolják, a hegy üledékrétegekből áll, melyek tavak vizéből rakódtak le, és sok tízmillió év alatt feltöltötték a mély medencét. A szelek csak később alakították ki a ma látható, öt kilométer magas csúcs körüli alacsony síkságot – írja a BBC News.
Esőzések, havazások voltak a bolygón
Ha a feltevés igaznak bizonyul, azt jelentheti, hogy a világ sokkal melegebb és nedvesebb volt történetének első kétmilliárd évében, mint korábban vélték. Az ősi Marsnak erőteljes esőzésekben-havazásokban lehetett része egy időben, hogy a nedvességtartalom megmaradhasson.
Ennek következményeként talán óceán is hullámzott valaha a vörös bolygó felszínén. “Ha évmilliókon át létezik egy tó, akkor a légköri nedvességhez szükség van egy állandó víztömegre, amely megakadályozza, hogy a Gale tava elpárologjon” – magyarázta Ashwin Vasavada, a Curiosity-projekt helyettes vezetője.
A Gale-hez hasonló kráterek közepén gyakran található egy domb, amely akkor keletkezik, amikor a medencét kialakító aszteroida- vagy üstökösbecsapódás után a talaj igyekszik visszanyerni eredeti formáját. A Sharp-hegy azonban túlzottan nagy, hogy létrejöttét ezzel lehessen magyarázni.
A Curiosity több mint egy éven át végzett geológiai megfigyeléseket, miközben dél felé, a nagy csúcs irányába haladt. Eközben üledékrétegek csíkjainak sokaságát figyelte meg, ezeket valószínűleg ősi folyók rakhatták le.
Minél délebbre tartott, annál világosabban látszott, hogy a folyamtevékenység deltákat és állóvizeket hozott létre a medence közepén. A valóban árulkodó jel az üledékágyak lejtése volt: az űrszonda megfigyelte, hogy mind a hegy felé lejtenek.
Ez arra utal, hogy a kráter pereméről a víz lefelé, a Gale közepe felé haladt, ott összegyűlt. Évmilliók alatt ennek az állóvíznek a sziklás üledékrétegei halmozódtak egymásra, és alakították ki a Sharp-hegy mai csúcsát. Az orom ma büszkén emelkedik ki, mert a szelek több száz évmillió alatt mélyre vájták a kráter külső pereme és a mai csúcs közötti talajt – mondták a projektben résztvevő tudósok.
