Az első, 80 méter átmérőjű és nagyjából ugyanolyan mély “lyukat” egy orosz mérnök fedezte fel idén nyáron Északnyugat-Szibéria távoli, lakatlan vidékén, amikor helikopterrel átrepült a terület fölött. Alig két héttel később és ugyancsak a Jamal-félszigeten – az őslakosok nyelvén ez Isten háta mögötti területet jelent – újabb két krátert találtak. A közelben vándorló rénszarvaspásztorok szerint az egyik alig egy éve keletkezett füst és erős fényvillanás kíséretében, mások becsapódó égitestet emlegetnek.
Ijesztő lehetőség
Azonnal beindultak a találgatások, hogyan jöhettek létre a szokatlan képződmények. A józanabbak meteorbecsapódást, természetes víznyelőt emlegettek, de persze igencsak vad elképzelések is napvilágot láttak. Ezek között szerepelt, hogy UFO-k leszállóhelyei, a pokol kapui, netán földönkívüliek nyitottak bányákat a Föld összetételének elemzéséhez. A tudósok nem igazán szólaltak meg, ők úgy voltak vele, vizsgáljuk meg, aztán majd nyilatkozunk.
Persze a rejtély varázsa alól ők sem tudták kivonni magukat, az első tudományos és egyben meglehetően ijesztő megoldással Anna Kurcsatova, az orosz sarkvidéki kutatóközpont munkatársa állt elő. Úgy vélte, az eddig a fagyott talaj csapdájába szorult metán tört fel a mélyből a felmelegedés hatására. Baljós lehetőség, hiszen ez a legagresszívebb üvegházgáz, a permafrosztban nyugvó mennyiségét 70 milliárd tonnára teszik. Ha “kiszabadul”, a klímaváltozásban olyan öngerjesztő folyamat indul be, amelyet már képtelenség emberi erővel megállítani.
Tudósok a helyszínen
A tél beköszöntével – Szibéria egyes régióiban már -50 fok alá süllyedt a hőmérséklet – a talaj “visszafagyott”, és a kutatóközpont expedíciója Vlagyimir Puskarjov igazgató vezetésével kiszállt az elsőként megtalált kráterhez. Bár a lyukba akár egy katonai helikopterrel is kényelmesen be lehetne szállni és landolni, ezt azért mégsem merték bevállalni. Így hegymászó módszerrel, kötelek segítségével másztak le az aljára, ezért kellett megvárni, hogy az üreg fala ismét kőkeményre fagyjon.
Először kamerát engedtek a mélybe, mintákat vettek, majd mikor ezek alapján biztonságosnak ítélték, a napokban emberek is lemásztak a gödör fenekére. Ott pedig nem találtak egyebet, mint jeget, egy befagyott tavacskát. A képződmény körülbelül két éve jöhetett létre, és ha a feltöltődés ilyen ütemben folytatódik, jövő nyárra az egész mélyedés, a pokol kapuja, idegenek bányája egy szelíd, kerek kis tavacskává “szelídül”.
Ez az egyik megállapítás. A másik, hogy a krátert a természet alkotta és nem intelligens lények, de még csak nem is misztikus erők. Nem sikerült viszont feltárni a létrehozó földtani erőket, a legvalószínűbbnek még mindig a gázkitörés látszik. A megoldáshoz közelebb majd csak a helyszínről származó minták elemzése után leszünk.
