Történetünket 1118-ból kell indítanunk, amikor a keresztény kézre került Jeruzsálemben kilenc keresztes lovag Hugues de Payns vezetésével szegénységi fogadalmat tett, és a szentföld zarándokainak védelmére harcos szerzetesrendet alapított. A Jeruzsálemi Királyság feje, II. Balduin pártfogásába vette és Salamon templomának egyik szárnyát adományozta nekik. Így lettek ők a templom lovagjai, más néven templomos lovagok.
Állam az államban
Alig telt el húsz év, a társaság egyedülálló jogokat kapott a pápától: birtokaik után nem fizettek tizedet, kikerültek a püspök fennhatósága alól, templomot építhettek és káplánt választhattak. Gyorsan terjeszkedtek és erősödtek Európában. Krisztus szegény lovagjai – ahogy önmagukat nevezték – azonban idővel megfeledkeztek egyik legfontosabb fogadalmukról.
A zarándokok számára bankrendszert építettek ki: az ember bármely templomos rendházban letétbe helyezhette pénzét, majd a cserébe kapott váltókkal útközben ugyancsak a rendházakból felvehetett annyit, amennyire épp szüksége volt. Így senkinek nem kellett komoly értéket magával vinnie a veszélyes utazásra.
Templomos lovag (Wikipedia)
A rend vagyona tehát a különböző pénzügyi tranzakcióknak és adományoknak köszönhetően hatalmasra nőtt, gazdagságuk a XIII. század második felére királyokéval vetekedett. Mentesek voltak mind az egyházi, mind a világi hatóságok felügyelete alól, engedelmességgel csakis a mindenkori pápának tartoztak. Birtokaik, ingatlanjaik mindenhol a világon úgy működtek, mint állam az államban.
A király a legrosszabb adós
Keményen harcoltak. A Szentföldön és az Ibériai-félszigeten például a “pogányok”, Magyarországon a tatárok ellen. Jelentőségüket az egyes országokban és Európa-szerte is mutatja, hogy templomosok őrizték az aranybulla egy példányát és a torinói leplet. Legendák keltek szárnyra a templomosok kincseiről, egyesek azt is tudni vélték, a rend tulajdonában van a Frigyláda és a Szent Grál is. Növekvő hatalmuk, irigyelt gazdagságuk és érinthetetlenségük vezetett végül a bukáshoz.
A Szentföld 1291-ben elesett, a lovagok Cipruson, majd Párizsban építették ki új központjukat. IV. (Szép) Fülöp fővárosába, aki történetesen épp komoly pénzügyi gondokkal küzdött, országa államcsőd szélén táncolt. Legnagyobb hitelezői, a templomos lovagok nem adtak több kölcsönt, ezért a király megpróbálta befolyása alá vonni a rendet. Miután ez nem sikerült, a hit védelmére hivatkozva Istennek cseppet sem tetsző lépésre szánta el magát.
Templomosok a máglyán (Wikipedia)
A templomos vezetőket pénzügyi elszámolásra hivatkozva Párizsba rendelte, a többieket pedig a rendházakba kérette. Tárgyalás helyett viszont 1307. október 13-án, egy pénteki napon Fülöp katonái rajtaütöttek a lovagokon, többségüket lemészárolták. A rend vagyonát lefoglalták, az adósleveleket megsemmisítették, az életben maradt tagokat bíróság elé állították. Ez volt a történelem egyik első koncepciós pere, a lovagokat a legképtelenebb vádakkal szembesítették: eretnekség, sátánimádás, szexuális kicsapongások.
A kínvallatások során sokan beismerték bűneiket, de még többen voltak, akik ezt nem tették meg, és emelt fővel léptek a máglyára – köztük Jacques de Molay, a rend nagymesetere. Összesen körülbelül 15 ezer templomost fojtottak vízbe, küldtek akasztófára, bárd alá vagy máglyára. V. Kelemen pápa pedig, engedve a király nyomásának 1312-ben feloszlatta a rendet, vagyonuk és birtokaik adott ország uralkodójára szálltak.
A számmisztika és bibliai történetek mellett ez az 1307. október 13. a történelmi gyökere e naptól való félelmünknek.
