Mindeddig, ha intergalaktikus kalandorok hollétünk felől érdeklődtek, annyit tudtunk csak elmondani, hogy a Föld annak a Naprendszernek a harmadik bolygója, amelyet a Tejútrendszer Orion nevű spirálkarjának felénél, a galaxis közepe és pereme között is nagyjából félúton lehet megtalálni.
Azonban, ha a kérdés arra terelődött, hogy ezt az általunk Tejútnak keresztelt csillagrendszert merre kell keresni, annyit tudtunk volna csak mondani, hogy a Lokális Galaxiscsoport tagja, amely egyike a Virgo szuperhalmaz csoportjainak.
A hónap elején azonban a Hawaii Egyetem kutatói lerántották a leplet a tévedésről: a Virgo szuperhalmaz csak egy része a Laniakea szuperhalmaznak. S bár az elnevezés hawaii nyelven mérhetetlenül hatalmas égboltot jelent, a csillagászok épp mérésekkel ismerték fel az univerzum eddigi legnagyobb struktúráját.
A kutatók elmondása szerint (ha figyelmen kívül hagyjuk a világegyetem tágulását, akkor) az egyazon szuperhalmazhoz tartozó galaxisok – bár ívelt pályán, de – egy közös pont irányába mozognak.
