Augusztus 10-én égi kísérőnk 16 százalékkal nagyobbnak és 30 százalékkal fényesebbnek fog tűnni, mint az átlagos éjszakákon. Ekkor ugyanis a Hold eléri pályájának földhöz legközelebbi szakaszát, amit ugyan többször is megtesz az év során, ám ha ez egybeesik a telihold fázissal, szuperholdról beszélünk. Most vasárnap a Hold egy órán belül éri el földünkhöz legközelebbi pontját, és teljesedik ki a telihold.
Extra, mega és szuper
Ezért nem fukarkodik a sajtó a nagy szavakkal, a beharangozókban extraszuperholdról, a legszuperebb szuperholdról olvashatunk. Persze, mindez túlzás. Az emberi szemnek még a szuperhold sem tűnne fel, hiába tényleg jóval nagyobbnak látszik az égitest, nincs mihez viszonyítanunk, hogy a méretet érzékeljük. A mezei szuperholdhoz képest pedig a “megahold” néhány száz kilométerrel van csak közelebb a Földhöz, ami érzékszerveink számára ugyancsak elhanyagolható.
Mégis a tudat, hogy mit látunk, talán megéri a fáradságot, és ha az idő is tiszta lesz, a hullócsillagok mellett megérdemel egy-két dicsérő szót a szuper, szuper megahold is. Ha már ennyire igyekszik szépen mosolyogni ránk.
Tegyük hozzá, maga az elnevezés nemcsak a mostani lelkiismeretlen fokozás miatt, hanem önmagában is túlzás, a média szülötte. Még akkor sem tudományos, ha idővel a NASA is átvette. Néhány tudóst meg is botránkoztatnak az ilyen kifejezések, de legalábbis szót emelnek ellenük. Hát még ha azt olvassák, hogy a Hold mosolyog…
Ne szuperezzük le a Holdat!
Ilyen a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára, Mizser Attila. A kiváló szakember egy jó stílusú, élvezetes írásban állt ki a tudomány mellett a sajtóferdítéseivel szemben. A csillagászat nem ismeri a szuperholdat, a kifejezést nem használja. Holdunknak négy fő fázisa van, úgy mint újhold, első negyed, telihold, utolsó negyed – ezek között nem szerepel a szuperhold. Vannak még holdfogyatkozások, melyek látványa kétségkívül szuper, de ettől még nem szuperezzük le a Holdat – írta 2012-ben az egyesület honlapján. Mizser Attila idén is írt a szuperholdról, ezt a cikket ide kattintva találja. Nekünk viszont jobban tetszett 2012. májusi írása a témában, ezért a továbbiakban is abból idézünk.
“Szuperföldek viszont igenis vannak, ezek olyan exobolygók, amelyek a Földnél nagyobb tömegűek, ám nem érik el a 15-szörös földtömeget. Már alig várom, hogy értelmes életet fedezzünk fel egy ilyen szuperföldön, és kifaggathassuk az ottani kollégákat: náluk vajon létezik-e olyan médiaostobaság, mint a szuperhold?” A csillagász szerint az űrkorszakban már röhejes a szuperholdazás, “és szuperröhejes annak fényében, hogy 1969 és 1972 között embertársaink (12 űrhajós) alaposan összejárkálták Holdunk felszínét”.
Egy kozmikus paraszthajszál
“Élmény alapú társadalmunkban már mindent megaturbó gigalájkolással kell bejelenteni, kisebb tűzijáték és minimum 8,5-ös erősségű földrengés kíséretében, hogy pár másodpercre odafigyeljenek a speciálisan exkluzív újdonságra. Pedig hát a kutya nem venné észre (márpedig a kutya vonítani szokott a teliholdra), hogy a Hold most egy kozmikus paraszthajszálnyival közelebb van hozzánk, valamivel fényesebb, valamivel nagyobb az ábrázata, mint egyébként. Csak ha a média megmondja, sulykolja, reklámozza, akkor lesz szuper a Hold!”
“A Hold átlagosan 384 ezer km távolságban kering a Föld körül, de nem szabályos körpályán, hanem enyhén elnyúlt ellipszispályán. Földtávolban 405 ezer km-re távolodik, földközelben 356 ezer km-re jut, mindez nem túl jelentős méretkülönbséget jelent a földi megfigyelő számára. Ezeket a különbségeket az egyszerű földi halandó nem érzékeli, csak fotókon lesznek feltűnőek.” Elfogadjuk a szakértő szavait, egyet is értünk vele. Mindössze annyit teszünk hozzá, a szuperholddal, a jelenség magyarázatával a média a csillagászatot, mint tudományt is sulykolja, reklámozza.
