Thomas Parnell 1927-ben úgy döntött, hogy bebizonyítja: a szurok és a hozzá hasonló, nagy viszkozitású anyagok bár első ránézésre megfelelnek a szilárd halmazállapot definíciójának, valójában folyadékok. Kísérlete, melyet a világ leghosszabbjaként tartanak számon, közel 90 év alatt mindössze kilencszer cseppent – a legutóbbira 14 évet kellett várni.
A University of London egyik oktatója, Kostya Trachenko hallgatói kedvéért megismételte a világhírű kísérletet, de mivel nem volt kedve évtizedekig várni, csalt egy kicsit. A szurkot öt, különböző átmérőjű tölcsérbe töltötték, hogy megnézzék, a kimeneti nyílás milyen hatással lesz a “folyás” mértékére, majd 317 nap elteltével megmérték a leesett cseppek súlyát. Ekkor derült ki, hogy az oktató az ausztrál változatnál 30-szor kisebb viszkozitású szurkot használt.
Aki nem bírja ezt a sebességet, annak had ajánljuk figyelmébe a kísérlet Aberystwyth University épületében zajló változatát, ahol – mint arra tavaly rájöttek – már 1914 óta folyik a szurok: száz év alatt 6mm-t mozdult, vagyis becslések szerint további 1300 évet kell várni arra, hogy egyáltalán elhagyja a tölcsért.
